Cesc szemszöge
- Ezt nem értem, mi az, hogy
láttad? – kinyitottam a kocsi ajtót és idegesen ültem be.
- Épp arra jártam, de nem akartam
megzavarni a romantikus beszélgetést – merő gúnnyal mondta.
- Nem romantikáztunk –idegesen
hajtottam ki a parkolóból – ha hazaértem megbeszéljük – kinyomtam és az anyós
ülésre dobtam a telefont.
Mostanában egyre többet
vitatkozunk, túlságosan féltékeny pedig nem adtam rá neki okot. Amióta együtt
vagyunk egyetlenegy nőre se néztem úgy, pedig lett volna rá számos alkalom,
hogy egy idegen lány ágyában kössek ki, de nem tettem. Carla óta nem tudnék
senkit sem megcsalni, na jó ez hazugság, hiszen ha azt nézzük, hogy múltkor
megcsókoltam a volt barátnőmet, akkor már borul az egész dolog. Az
eszmefuttatásom végére haza is értem. Kedvtelenül léptem be az ajtón, épp hogy
letettem a kocsi kulcsot rögtön nekem is esett Dani.
- Megjött a hős szerelmes – állt meg előttem.
- Nem vagyok hős szerelmes,
különben is nem értem miért fújod fel ennyire ezt az egészet – beletúrtam a hajamba.
- Miért? Azzal a kis kurvával
sétálgatsz meg enyelegsz a nyílt utcán. Szerinted, hogy érezhetem most magam?
- Először is Carlara soha nem
mondhatod azt, hogy kurva – emeltem fel a mutatóujjam és felé szegeztem –
másodszor pedig azzal sétálok, akivel akarok . Ő az életem része volt és az is
lesz.
- Szuper, akkor miért nem mész
vissza hozzá? Ha már ő az életed szerelme? – hisztizett.
- Mert, már nem szeretem. Te vagy
a szerelmem, ő csak a barátom.
- Persze a barátod – nevetett fel
– majd el is hiszem- a hálószobába sétált és sírni kezdett.
- Dani- leültem mellé az ágyra –
kicsim, figyelj rám – nagy nehezen rábírtam, hogy rám nézzen – én téged
szeretlek és veled vagyok, ezt ne feled – megcsókoltam.
- Akkor ne találkozz vele többet!
– kérte.
- Dani, ezt nem kérheted. Carla a
barátom – az ölembe húztam és a hátát simogattam.
- Barát hmm még most az, majd ki tudja mi lesz később.
- Kérlek, ne veszekedjünk! –
emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Oh az istenért se szeretnék
veszekedni veled – felugrott és fel –alá kezdett sétálni.
- Nekem mennem kell edzésre –
felkaptam a táskámat és elhagytam a házat. Nem értem mi baja van. Vele vagyok,
pedig ha tudná, hogy számtalan lány bepróbálkozott már nálam. Egyszerűen nem
tudom felfogni, hogy miért ilyen féltékeny. Annyira dühös voltam, hogy majdnem
elütöttem a parkolóban immár gyalog közlekedő Charles Puyolt.
- Bocsi – szóltam ki, intett és
távozott.
Unottan sétáltam be az öltözőbe,
köszöntem majd ledobtam magam a helyemre és elkezdtem átöltözni. Szerencsére
senki se kérdezősködött látták rajtam, hogy most nem vagyok a helyzet
magaslatán. Bevallom egy porcikám se kívánta most az edzést, de nem hagyhatom
ki csak úgy. Monoton volt a mozgásom, mindent csináltam szótlanul, amit az edző
mondott, sokszor nem is figyeltem a többiekre, csak akkor ha közös gyakorlat.
volt A pálya szélén álltam, hogy egy kicsit pihenjek, mire a legjobb barátom a
nyakamba borult.
- Mi van veled? Kimerített az
asszony? – röhögött.
- Semmi, őt most ne is említsd –
ráztam le magamról a kezeit.
- Nocsak, összevesztettek? –
tovább vigyorgott. Komolyan sokszor elgondolkodom azon, hogy a sok sérülés,
amit már összeszedett a pályán nem okozott-e maradandó sérülést.
- Valami olyasmi – kocogni
kezdtem, de ő jött velem.
- Kitalálom Carla miatt.
- Igen – passzolgatni kezdtünk,
majd csatlakozott hozzánk Andres is.
- Edzés után nálam? – nézett rám.
- Rendben – egyeztem bele.
- Többet hallottam, mint amit
szerettem volna – vigyorgott ránk Andres.
- Bevegyünk? – kacérkodott vele
Gerard, mire mindenki nevetni kezdett.
Az edzés végére kicsit jobb lett
a kedvem, leadtam a felesleges feszültséget. Egyszerre indultunk el Gerivel, én
leparkoltam otthon majd egyenesen hozzá mentem. Egy-egy üveg sör társaságában
helyet foglaltunk az udvaron
- Na mesélj, mi volt.
- Észrevette, hogy Carlaval
találkoztam és most ezért hisztizik – sóhajtottam fel – de nem értem mi baja
van vele.
- Féltékeny – vonta meg a vállát.
- De mire? Nem adtam rá neki okot.
- Figyelj haver nem akarlak megbántani,
de valljuk be, hogy Carla még mindig ezerszer dögösebb, mint Dani.
- Tudom – szinte magam előtt
láttam a tökéletes alakját – egyébként Carla beleegyezett abba, hogy legyünk
barátok – mosolyodtam el.
- Ez remek. Biztos, hogy csak a
barátja akarsz lenni?
- Miért jön mindenki ezzel? –
forgattam meg a szemeimet – igen csak az akarok lenni.
- Jó, csak tudod mégis sokáig
voltatok együtt, ráadásul elég régóta nem láttátok egymást. Szóval csak azt
akarom mondani, hogy nem lehet tudni, hogy mikor lépitek át azt a bizonyos
határt.
- Nem fogjuk!
Sajnos nem tudtunk túl sokáig
beszélgetni, mivel Dani keresett és beszélni akart velem. Persze gondolhattam
volna, hogy a beszélgetés alatt mást ért. Igazából semmit nem éreztem az egész
együttlét alatt, ösztönösen mozogtam, de belül semmit sem mozgatott meg bennem.
Másnap pihenő volt, így egész nap
pihentem, nem igazán volt kedvem kimozdulni. Sokáig szuggeráltam a telefonom,
hogy felhívjam-e vagy ne, de végül nem volt hozzá elég bátorságom, Inkább
valami hülye videojátékkal kezdtem el játszani. Dani már reggel lelépett és
közölte, hogy csak késő este fog hazajönni,mert valami fontos dolga van.
Annyira nem érdekelt, hogy hova ment és örültem is az egyedüllétnek. Este felé
már kezdtem unni magam így úgy döntöttem sétálok egyet. Akaratlanul is a kis
kávéház felé vettem az irányt, hátha ott lesz Carla. Már távolról láttam, hogy
sajnos elkéstem, hiszen a kivilágítás is le volt kapcsolva. Csalódottan
sétáltam közelebb hátha esetleg még bent van. Benéztem az ablakon és akkor
láttam meg, hogy az egyik asztalnál ül és sír. Azonnal benyitottam és
odasétáltam hozzá.
http://www.youtube.com/watch?v=ZGoWtY_h4xo
- Carla, minden rendben? – leguggoltam
hozzá és a hátát simogattam.
- Neked nem szabadna… itt..
lenned – szipogta.
- Ezt most nem értem – ráztam meg
a fejem.
- Itt volt.. itt volt Dani –
emelte fel a tekintetét, olyan összetörtnek látszott – és azt mondta, hogy nem
találkozhatok veled többet.
- Ez hülyeség, ő nem mondhatja
meg. Gyere ide – felhúztam a székről és szorosan magamhoz öleltem. A nyakamhoz
fúrta az arcát és úgy sírt tovább. Annyira jó érzés volt újra a karjaim közt
tartani. – Nyugodj meg – simogattam a hátát.
- Egy idióta vagyok – távolodott el
– miért borulok ki egy ilyen dolog miatt? –nevetett fel, de a könnyei még
mindig folytak.
- Nem vagy idióta, ilyet ne
mondj!
- Sajnálom, és azt is, hogy
felkavartam az életed. Nem szabadott volna ezt tennem – rázta meg a fejét.
- Ne hülyéskedj hosszú idő óta az
a legjobb dolog az életemben, hogy felbukkantál – már olyan régóta kiakartam
ezt mondani.
- De, hiszen te boldog
párkapcsolatban élsz – rázta meg a fejét hitetlenkedve.
- Igen abban – nevettem fel
bánatosan.
- Én annyira sajnálom – lerogyott
a székre és újra sírt.
- Carla kérlek, nyugodj meg –
ismételten leguggoltam elé és megpróbáltam óvatosan lefejteni a kezeit az
arcáról. Szomorú volt a tekintete és azonnal a nyakamba borult. Annyira
szerettem volna megvigasztalni, de nem tudtam,hogy mit mondhatnék neki inkább
ezért hagytam, hogy sírjon. Kis idő
elteltével elég kényelmetlenné vált a pozíció ezért inkább felálltam, de ő is
velem jött.
- Most már jobb? – simogattam meg
az arcát, amikor már csak pár könnycsepp folyt végig az arcán.
- Azt hiszem igen – bólintott –
köszönöm – megpuszilta az arcom és egyszerűen nem tudtam tovább visszafogni megcsókoltam.
Egyáltalán nem tolt el magától sőt egyre szorosabban hozzám bújt. Elmondhatatlanul
hiányzott a csókja a közelsége mindene. Egy pillanatra megszakítottam a csókot
és kérdőn néztem rá, nem válaszolt csak megcsókolt és a pólómtól próbált
megszabadítani miközben a pult mögé hátráltunk. Minden porcikáját végig
csókoltam, még szebb volt, mint amire emlékeztem. Semmit sem siettünk el
kiakartunk élvezni minden pillanatot.
igen, igen, IGEEEEEN! Nesze neked vén szatyor!! :DDDDD amúgy, Geritől behalok... barom. <33 :DD
VálaszTörlésHalihó!!
VálaszTörlésááá, imádtam :DDD Ez az :D a vége a legjobb :D Gerard az egy hülye. De már megszoktuk :DD De nem csodálom, hogy rákérdezett Cescnél arra a csak barátok vagytok dologra :D mert nem hiszem hogy csak barátok lesznek, :D plasztikribi na ehhez mit szólsz? :D nem baj, úgyse bírlak :DD
puszi, D.