15. rész

Még egy kicsit lustálkodtam majd összeszedtem magam és a rózsával a kezemben elhagytam az épületet. Boldog vagyok, pedig nem kellene így éreznem magam, szégyellnem kellene, amit tettem, hiszen megcsaltam azt a srácot, akit elvileg szeretek. Mégis ha a tegnap estére gondolok melegség önti el a szívem, jó érzés volt újra vele lenni.

Mosolyogva léptem be az ajtón és szerettem volna beosonni, de ez nem jött össze, hiszen a drága barátnőm már csípőre tett kézzel állt szemben velem.

- Szabad tudnom, hogy hol voltál? Jaime már a rendőrséget akarta hívni – teremtett le.

- Dolgom volt – vontam meg a vállam és felemeltem a kezemben lévő rózsát.

- A nagy ő forgatásán voltál? – a virágot méregette.

- Hülye – forgattam a szemeim és kerestem egy vázát, amibe belehelyezhettem a rózsát.

- Még mindig nem vagyok okosabb szóval megmondhatnád.

- Ha elmondom biztosan idiótának fogsz gondolni – sóhajtottam fel és a nappaliba sétáltam, ahol leültem a kanapéra és a  kezemben vettem az egyik díszpárnát.

- Lehet, nem tudom – leült velem szembe – Carla, nekem mindent elmondhatsz – biztatáskép megszorítottam a kezem.

- Tudom, csak igazából még magamban se tisztáztam teljesen. Az lesz a legjobb, hogyha elmesélem az egészet. Tegnap délután megjelent a kávézóban Dani és kiosztott, hogy többet ne menjek Cesc közelébe, és valahogy úgy éreztem, hogy igaza van, nem találkozhatok vele többet. Nem volt kedvem hazajönni ezért inkább még egy kicsit bent maradtam, mire megjelent az előbb említett férfi. Megpróbált megvigasztalni és egész jól sikerült, mert lefeküdtem vele és az éjszakát is együtt töltöttük, a virágot is ő hagyta ott nekem. Egy ribanc vagyok ugye?

- Nem, nem vagy az. Tudom, hogy legbelül még mindig ő az első a számodra és éreztem is, amikor megjöttél, hogy valami vele történhetett, mert akkor láttalak utoljára ennyire energikusnak, amikor még vele voltál. Itt csupán az a kérdés, hogy ez csak egy futó kaland volt, vagy esetleg több is.

- Fogalmam sincs, nem beszéltünk erről. Az éjjel ő megszerette volna beszélni, de én nem akartam, nem szerettem volna elrontani ezt az egészet. Félek, hogy mit mond. Nem akarok a szeretője lenni.

- Persze, hogy nem akarsz, senki se szeret a második lenni egy kapcsolatban. Mi lesz Jaimevel? – kérdezett rá óvatosan.

- Ez egy jó kérdés, rájöttem, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak saját magamat ringattam ebbe a hitbe. De megbántani se szeretném, mert ahhoz meg túlságosan fontos nekem. Mit tegyek?- a sírás hátárán álltam.

- Én nem dönthetek helyetted, de azt javaslom, hogy gondold át jól mielőtt cselekszel. Most még nagyon élénken él benned a tegnap este, de ki tudja, hogy ez nem csak egy fellángolás volt –e? Nem szeretném, ha újra szomorú lennél – megsimogatta a karom.

- Én se akarok az lenni elhiheted. Egyébként keresett tegnap Jaime?

- Igen, eleve úgy jött ide, hogy fogalma sincs mi van veled, mert nem veszed fel a telefonod, már a rendőrséget is riasztani szerette volna.

- Ez aranyos tőle – talán most először éreztem azt, hogy még se kellett volna megtennem, fontos vagyok neki és én meg ilyen szemét módon hátba támadom. Nem érdemel meg egy ilyen lányt, mint én. – Ha nem gond, akkor én most inkább lepihenek.

- Menj csak nyugodtan.

Bevonultam a szobámba és magamhoz vettem a gépemet, felnéztem a közösségi oldalakra, hogy informálódjak a nagy világ híreiről. Sosem voltam egy olyan ember, aki annyi mindent megoszt a nagy világgal, de most úgy éreztem, hogy valamit ki kell írnom.

Carla_04: Az eszem azt mondja: "Bolond vagy, felejtsd el őt!"de a szívem azt súgja, soha ne engedd el ...

Vártam egy reakcióra, percenként néztem, hogy esetleg látta-e, azt is tudtam, hogy talán még mindig edzése van, de bíztam benne, hogy mégis meglátja majd. Amíg vártam előkerestem az egyik kedvenc sorozatomat és azt kezdtem el nézni, most annyira nem kötöttek le a részek. A telefonom csengése adott egy kis reményt, de amikor megláttam a kijelzőn a nevet a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott össze, Jaime volt az.

- Szia – szóltam bele bizonytalanul.

- Végre, kicsim! Nagyon aggódtam érted! Minden rendben van?

- Persze, Shakiranál töltöttem az estét- füllentettem.

- Szólhattál volna! – dorgált meg kedvesen.

- Tudom, de annyira eltelt az idő, hogy akkor már nem szerettelek volna zaklatni.

- Legközelebb szólj! Azt hittem, hogy valami bajod eset – tele volt a hangja aggodalommal.

- Tényleg sajnálom.

Pár percig még beszéltünk, majd mennie kellett vissza dolgozni, én pedig a könnyeimmel küszködve dőltem vissza az ágyra. Itt van egy édes srác, aki szeret én meg megcsalom. Hogy lehetek ilyen? A gépre pillantottam, amin az ő nevével találtam szembe magam.

cesc4official: Becsaptuk egymást és önmagunkat, de a szívünket nem sikerült átverni

Ez az aprócska mondat reményt adott, hogy talán még se csak egy fellángolás volt. De nem akartam hinni neki, nem szeretnék újra padlón lenni. Elég volt egyszer elveszíteni, nem szeretném újra átélni, nem engedhetem meg neki, hogy ezt tegye velem ismét. Nem és nem. Magamhoz vettem a táskám és elhagytam a házat,  lehet, hogy hülyeséget csinálok, de meg kell tennem.

14. rész

Szótlanul feküdtem a karjai között. Egyik kezével óvatosan a karomat  cirógatta én pedig csak figyeltem, hogy hogyan teszi mindezt. A fejemben csak úgy kavarogtak a gondolatok egyrészt boldog voltam és úgy éreztem újra révbe értem, de egy másik részem pedig legszívesebben elbújt volna a világ elől. Bűntudatomnak kellene lennie, de nem érzek semmi ehhez hasonlító érzést se. A bőröm újra és újra felhevült az érintésétől. Ő sem szólal meg talán ugyanattól fél, amitől én, ha most valamelyikünk megmozdul vagy megszólal valósággá válik minden. De tudom jól, hogy nem maradhatunk így örökre ezért óvatosan megfordulok az ölelésében és egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsíptem a karját. Felszisszent és kérdően nézett rám.

- Csak biztosra akartam menni, hogy nem álmodok-e – tekintettem fel rá, amire elmosolyodott.

- Ez nem álom, újra itt vagyunk – óvatosan megcsókolt – most már elhiszed?

- Azt hiszem igen. Hogy jutottunk újra ide? – felültem és megpróbáltam összeszedni a ruháimat

- Őszinte leszek veled fogalmam sincs. Lehet velem van a baj, de én nem érzem, hogy ez hiba lenne- mögém ült és átölelt – hiányoztál – súgta a fülembe.

- Azt hiszem te is – suttogtam alig hallhatóan. – Most mi legyen?

- Nem tudom.

- Nem akarok haza menni. Ott lesz Jaime, nem tudnék a szemébe nézni – ráztam meg a fejem és csak ekkor tudatosult bennem, hogy megcsaltam és a másik szomorú felismerés, hogy nem éreztem egy percig se a hiányát.

- Engem meg otthon vár Dani – a neve hallatára is kirázott a hideg. – öltöttünk fel – tanácsolta. Miután mindketten magunkra kapkodtuk a ruháinkat csak ültünk egymással szemben, egyikőnk se tudott elindulni.

- Támadt egy ötletem, de nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni.

- Mond.

- Mi lenne, ha ezt az estét egy szállodában töltenénk, átgondolnánk mindent és talán úgy könnyebb lesz a párjaink szemébe nézni.

- Talán. Rábólintok, de csak azért, mert jelen pillanatban nekem sincs jobb ötletem, de kell valaki, aki fedez. – Kristint nem hívhattam, hiszen ha oda megy Jaime sehogy se tudja vele elhitetni, hogy most nem érek rá. Ezért inkább Shakiranak írtam egy rövidke üzenetet, megígértem neki, hogy mindenről beszámolok részletesen hamarosan. Hasonlóan tett Cesc is, hiszen ő is a telefonját kezdte el nyomkodni.

- Kész vagyok – mosolygott rám.

- Kitalálom Geri fog fedezni – odasétáltam hozzá ő pedig az ölébe húzott.

- Nem – megpuszilta a karomat.

- Akkor Carlotta – a válasza csak egy bólintás volt – Emlékszel régen mennyit falazott nekünk? – nevettem fel, eszembe jutott megannyi emlék.

- Kellett is neki, mert a szüleid eleinte nem nagyon engedtek sehova se – emlékezett vissza ő is.

- Féltettek.

- De én mindig megszöktettelek – vigyorgott rám.

- Igen, te hős lovag – forgattam meg a szemeimet.

- Igen az vagyok – kaptam egy apró csókot – de gyere menjünk.

Bezártam az üzletet és nagyon örültem neki, hogy a holnapi napom szabadnap, így nem kellett azért aggódnom, hogy mikor szökjek haza. Beszálltunk az autómba és fél óra múlva már egy hangulatos kis szállodánál voltunk. Nem ez a legfelkapottabb hely Barcelonában, de számunkra ez most megfelelő lesz. Miután minden szokásos dolgot elintéztünk elfoglaltuk a szobánkat.

- Rossz ember vagyok, amiért jól érzem most magam? – a mellkasának dőltem ő pedig szorosan ölelt.

- Nem egyáltalán nem. Ha meg igen, akkor én is rossz ember vagyok, mert jelen pillanatban úgy érzem magam, mint anno még Angliában.

- Le kellene zuhanyoznom – motyogtam a fejemet a vállába fúrva.

- Veled tartsak?

- Inkább ne, mert nem akarom olyan sokáig húzni – adtam egy apró puszit az ajkaira.

- Rendben – sóhajtott fel bánatosan – éhes vagyok – elengedett és az ágy felé sétált, majd eldőlt rajta.

- Akkor rendelj valami kaját. – vontam meg a vállam.

- Nem is rossz ötlet – mosolygott.

- Semmit se változtál ugyanolyan hülye vagy.

- Én is szeretlek baba – egy pillanatra megfagyott a levegő, talán ezt nem kellett volna mondania, de még mielőtt kínossá vált volna a csend bevonultam a fürdőszobába. Kb negyedóra múlva sétáltam ki az ajtón, Cesc az ágyon ült és valamit falatozott.

- Megjöttem – leültem mellé és elvettem az én vacsorámat.

- Gondolkoztam – törte meg a csendet

- Olyat is tudsz? – néztem rá meglepetten.

- Én nem szeretném, hogy ez csak egy botlás legyen. Nem akarom, hogy ez csak egy múltidéző este legyen.

- Figyelj Cesc, én nem tudom mit érzek. Most nagyon jó, hogy itt lehetek veled, olyan mintha álmodnék, de félek – vallottam be.

- Tudom – sóhajtott fel – és azt is tudom, hogy nem szeretnél a szerető szerepkörébe kerülni és ezt én se szeretném.

- Az a legrosszabb, hogy eddig hitegettem magam, hogy szeretem Jaimet és azt hiszem az agyam és a szívem is bevette ezt, de az elmúlt pár órában még eszembe se jutott. Nem akarok senkit se kihasználni, saját magam sem tudom, hogy mit akarok – időközben felálltam és sétálni kezdtem.

- Átérzem, hiába vagyok már egy jó ideje Danival egyszerűen, amióta megjelentél minden megváltozott, nem tudok rá úgy nézni, mint régen. Néha úgy érzem, hogy én vagyok a világ legidiótább embere, amiért megtettem veled ezt és, hogy soha az életben nem szerezhetlek vissza.

- Emlékszel arra, amit a parkban beszéltünk? – bólintott – Én tényleg nagyon szerettelek és ha mindez alig pár hónapja történt volna egy percig se haboznék és örömmel a nyakadba ugranék és megosztanám a világgal, hogy mennyire boldog vagyok, de nem tehetem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzek irántad semmit sem, mert a mai nap nem ezt bizonyítja, de egyenlőre nem szeretnék ezen gondolkodni csak kiélvezni a pillanatot.

- Én is, de még mennyire – felállt és megcsókolt, de még érzékibben, mint eddig.

Csodálatos volt az éjjel, nem túl sokat aludtunk, de szerettünk volna minden percet aktívan kihasználni. Amikor felébredtem egyedül voltam, de egy rózsa volt mellettem egy kis üzenettel.

Edzésre kell mennem, pedig elég sokat edzettünk az éjjel. Keresni foglak. Csók Cesc

13. rész

Cesc szemszöge

- Ezt nem értem, mi az, hogy láttad? – kinyitottam a kocsi ajtót és idegesen ültem be.

- Épp arra jártam, de nem akartam megzavarni a romantikus beszélgetést – merő gúnnyal mondta.

- Nem romantikáztunk –idegesen hajtottam ki a parkolóból – ha hazaértem megbeszéljük – kinyomtam és az anyós ülésre dobtam a telefont.

Mostanában egyre többet vitatkozunk, túlságosan féltékeny pedig nem adtam rá neki okot. Amióta együtt vagyunk egyetlenegy nőre se néztem úgy, pedig lett volna rá számos alkalom, hogy egy idegen lány ágyában kössek ki, de nem tettem. Carla óta nem tudnék senkit sem megcsalni, na jó ez hazugság, hiszen ha azt nézzük, hogy múltkor megcsókoltam a volt barátnőmet, akkor már borul az egész dolog. Az eszmefuttatásom végére haza is értem. Kedvtelenül léptem be az ajtón, épp hogy letettem a kocsi kulcsot rögtön nekem is esett Dani.

- Megjött  a hős szerelmes – állt meg előttem.

- Nem vagyok hős szerelmes, különben is nem értem miért fújod fel ennyire ezt az egészet – beletúrtam a hajamba.

- Miért? Azzal a kis kurvával sétálgatsz meg enyelegsz a nyílt utcán. Szerinted, hogy érezhetem most magam?

- Először is Carlara soha nem mondhatod azt, hogy kurva – emeltem fel a mutatóujjam és felé szegeztem – másodszor pedig azzal sétálok, akivel akarok . Ő az életem része volt és az is lesz.

- Szuper, akkor miért nem mész vissza hozzá? Ha már ő az életed szerelme? – hisztizett.

- Mert, már nem szeretem. Te vagy a szerelmem, ő csak a barátom.

- Persze a barátod – nevetett fel – majd el is hiszem- a hálószobába sétált és sírni kezdett.

- Dani- leültem mellé az ágyra – kicsim, figyelj rám – nagy nehezen rábírtam, hogy rám nézzen – én téged szeretlek és veled vagyok, ezt ne feled – megcsókoltam.

- Akkor ne találkozz vele többet! – kérte.

- Dani, ezt nem kérheted. Carla a barátom – az ölembe húztam és a hátát simogattam.

- Barát hmm  még most az, majd ki tudja mi lesz később.

- Kérlek, ne veszekedjünk! – emeltem fel egy kicsit a hangom.

- Oh az istenért se szeretnék veszekedni veled – felugrott és fel –alá kezdett sétálni.

- Nekem mennem kell edzésre – felkaptam a táskámat és elhagytam a házat. Nem értem mi baja van. Vele vagyok, pedig ha tudná, hogy számtalan lány bepróbálkozott már nálam. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért ilyen féltékeny. Annyira dühös voltam, hogy majdnem elütöttem a parkolóban immár gyalog közlekedő Charles Puyolt.

- Bocsi – szóltam ki, intett és távozott.

Unottan sétáltam be az öltözőbe, köszöntem majd ledobtam magam a helyemre és elkezdtem átöltözni. Szerencsére senki se kérdezősködött látták rajtam, hogy most nem vagyok a helyzet magaslatán. Bevallom egy porcikám se kívánta most az edzést, de nem hagyhatom ki csak úgy. Monoton volt a mozgásom, mindent csináltam szótlanul, amit az edző mondott, sokszor nem is figyeltem a többiekre, csak akkor ha közös gyakorlat. volt A pálya szélén álltam, hogy egy kicsit pihenjek, mire a legjobb barátom a nyakamba borult.

- Mi van veled? Kimerített az asszony? – röhögött.

- Semmi, őt most ne is említsd – ráztam le magamról a kezeit.

- Nocsak, összevesztettek? – tovább vigyorgott. Komolyan sokszor elgondolkodom azon, hogy a sok sérülés, amit már összeszedett a pályán nem okozott-e maradandó sérülést. 

- Valami olyasmi – kocogni kezdtem, de ő jött velem.

- Kitalálom Carla miatt.

- Igen – passzolgatni kezdtünk, majd csatlakozott hozzánk Andres is.

- Edzés után nálam? – nézett rám.

- Rendben – egyeztem bele.

- Többet hallottam, mint amit szerettem volna – vigyorgott ránk Andres.

- Bevegyünk? – kacérkodott vele Gerard, mire mindenki nevetni kezdett.

Az edzés végére kicsit jobb lett a kedvem, leadtam a felesleges feszültséget. Egyszerre indultunk el Gerivel, én leparkoltam otthon majd egyenesen hozzá mentem. Egy-egy üveg sör társaságában helyet foglaltunk az udvaron

- Na mesélj, mi volt.

- Észrevette, hogy Carlaval találkoztam és most ezért hisztizik – sóhajtottam fel – de nem értem mi baja van vele.

- Féltékeny – vonta meg a vállát.

- De mire? Nem adtam rá neki okot.

- Figyelj haver nem akarlak megbántani, de valljuk be, hogy Carla még mindig ezerszer dögösebb, mint Dani.

- Tudom – szinte magam előtt láttam a tökéletes alakját – egyébként Carla beleegyezett abba, hogy legyünk barátok – mosolyodtam el.

- Ez remek. Biztos, hogy csak a barátja akarsz lenni?

- Miért jön mindenki ezzel? – forgattam meg a szemeimet – igen csak az akarok lenni.

- Jó, csak tudod mégis sokáig voltatok együtt, ráadásul elég régóta nem láttátok egymást. Szóval csak azt akarom mondani, hogy nem lehet tudni, hogy mikor lépitek át azt a bizonyos határt.

- Nem fogjuk!

Sajnos nem tudtunk túl sokáig beszélgetni, mivel Dani keresett és beszélni akart velem. Persze gondolhattam volna, hogy a beszélgetés alatt mást ért. Igazából semmit nem éreztem az egész együttlét alatt, ösztönösen mozogtam, de belül semmit sem mozgatott meg bennem.

Másnap pihenő volt, így egész nap pihentem, nem igazán volt kedvem kimozdulni. Sokáig szuggeráltam a telefonom, hogy felhívjam-e vagy ne, de végül nem volt hozzá elég bátorságom, Inkább valami hülye videojátékkal kezdtem el játszani. Dani már reggel lelépett és közölte, hogy csak késő este fog hazajönni,mert valami fontos dolga van. Annyira nem érdekelt, hogy hova ment és örültem is az egyedüllétnek. Este felé már kezdtem unni magam így úgy döntöttem sétálok egyet. Akaratlanul is a kis kávéház felé vettem az irányt, hátha ott lesz Carla. Már távolról láttam, hogy sajnos elkéstem, hiszen a kivilágítás is le volt kapcsolva. Csalódottan sétáltam közelebb hátha esetleg még bent van. Benéztem az ablakon és akkor láttam meg, hogy az egyik asztalnál ül és sír. Azonnal benyitottam és odasétáltam hozzá. 

 http://www.youtube.com/watch?v=ZGoWtY_h4xo

- Carla, minden rendben? – leguggoltam hozzá és a hátát simogattam. 

- Neked nem szabadna… itt.. lenned – szipogta.

- Ezt most nem értem – ráztam meg a fejem.

- Itt volt.. itt volt Dani – emelte fel a tekintetét, olyan összetörtnek látszott – és azt mondta, hogy nem találkozhatok veled többet.

- Ez hülyeség, ő nem mondhatja meg. Gyere ide – felhúztam a székről és szorosan magamhoz öleltem. A nyakamhoz fúrta az arcát és úgy sírt tovább. Annyira jó érzés volt újra a karjaim közt tartani. – Nyugodj meg – simogattam a hátát.

- Egy idióta vagyok – távolodott el – miért borulok ki egy ilyen dolog miatt? –nevetett fel, de a könnyei még mindig folytak.

- Nem vagy idióta, ilyet ne mondj!

- Sajnálom, és azt is, hogy felkavartam az életed. Nem szabadott volna ezt tennem – rázta meg a fejét.

- Ne hülyéskedj hosszú idő óta az a legjobb dolog az életemben, hogy felbukkantál – már olyan régóta kiakartam ezt mondani.

- De, hiszen te boldog párkapcsolatban élsz – rázta meg a fejét hitetlenkedve.

- Igen abban – nevettem fel bánatosan.

- Én annyira sajnálom – lerogyott a székre és újra sírt.

- Carla kérlek, nyugodj meg – ismételten leguggoltam elé és megpróbáltam óvatosan lefejteni a kezeit az arcáról. Szomorú volt a tekintete és azonnal a nyakamba borult. Annyira szerettem volna megvigasztalni, de nem tudtam,hogy mit mondhatnék neki inkább ezért hagytam,  hogy sírjon. Kis idő elteltével elég kényelmetlenné vált a pozíció ezért inkább felálltam, de ő is velem jött.

- Most már jobb? – simogattam meg az arcát, amikor már csak pár könnycsepp folyt végig az arcán.

- Azt hiszem igen – bólintott – köszönöm – megpuszilta az arcom és egyszerűen nem tudtam tovább visszafogni megcsókoltam. Egyáltalán nem tolt el magától sőt egyre szorosabban hozzám bújt. Elmondhatatlanul hiányzott a csókja a közelsége mindene. Egy pillanatra megszakítottam a csókot és kérdőn néztem rá, nem válaszolt csak megcsókolt és a pólómtól próbált megszabadítani miközben a pult mögé hátráltunk. Minden porcikáját végig csókoltam, még szebb volt, mint amire emlékeztem. Semmit sem siettünk el kiakartunk élvezni minden pillanatot.