Próbáltam olyan lassan megtenni a
hozzá vezető utat, amennyire csak tudtam. A gondolatok csak úgy cikáztak a
fejemben. Hogyan mondjam el neki, hogy ne bántsam meg? Bevalljam, hogy
felkavart ez az egész és egy aprócska rész a szívemben még mindig őt szereti? Nem
volt több időm gondolkodni, hiszen a taxis jelezte, hogy megérkeztünk, miután
kifizettem nagy levegőt vettem és felcsengettem. Jaime mosolyogva nyitott
ajtót.
- Szia kicsim – húzott közelebb
egy csókra.
- Szia – megsimogattam az arcát.
A nappaliba mentünk és miután
kaptam egy pohár vizet jobbnak láttam, hogyha belekezdek a mondandómba.
- A tegnap estéről lenne szó –
kezdtem bele – elmentem sétálni és egy parkban kötöttem ki, majd egyszer csak
megjelent Cesc – az arcára néztem és láttam, hogy nem igazán örült ennek a
mondatnak – próbált meggyőzni, hogy ő mennyire megbánta, ami történt meg, hogy
még mindig érez irántam valamit, de te is tudod jól, hogy már nem volt teljesen
józan, amikor eljöttünk, így ott akartam hagyni, nem érdekelt a hülye dumája.
Már indultam volna vissza, amikor elkapta a karom és megcsókolt – félve pillantottam
rá.
- Értem – nyugtázta a
hallottakat, de nem nézett rám inkább a padlót vizslatta. – Jelentett valamit
az a csók? – szegezte nekem a kérdést.
- Nem, de hazudni se szeretnék
ezért tudnod kell, hogy sok-sok régi emlékkép jelent meg előttem. Én már
lezártnak tekintem ezt a kapcsolatot, te segítettél lezárni – megfogtam a kezét
és szerencsére nem húzta el – nem szeretnék többet a múlttal foglalkozni a
jelenre akarok koncentrálni és lehetőleg veled. Megváltoztattad az életem és
nagyon is jó irányba változott, amióta veled vagyok újra tudok mosolyogni és
nem gondolni arra, hogy összetörték a szívem. Szeretlek – a mondat végét szinte
suttogtam.
Hosszas csend telepedett a
szobára és legszívesebben elfutottam volna. Kitártam neki a szívem és olyanokat
mondtam, amit eddig még saját magamnak se mertem bevallani, erre még válaszra
se méltat. Lassan felálltam és elindultam az ajtó felé, szánalmasnak és
megsemmisültnek éreztem magam.
- Hova mész? – kapta el a kezem.
- El. Értettem a célzásból nem
szeretnél velem beszélni – vontam meg a vállam szomorúan.
- Ez nem igaz, csak áh ezt nem
értheted – rázta meg a fejét.
- Ha elmondod talán megértem –
mindkét kezem megfogta és közel húzott magához, majd miután megölelt az ölébe
húzott.
- Nehéz erről beszélni – nagy levegőt
vett – Sosem hittem, hogy lesz esélyem
nálad, vagy ha mégis, akkor biztosan nem tervezed velem hosszú időre, hiszen
valljuk be én még csak egy kis srác vagyok – nevetett fel keserűen – Te vagy az
első komoly lány az életemben és szeretném jól csinálni, szeretném, hogyha
boldog lennél. – megsimogatta az arcom – Szeretlek – megcsókolt.
- Ezt nem merted eddig elmondani?
– a mellkasának dőltem.
- Igen – bólogatott.
- Pedig, ha hamarabb közlöd,
akkor én se éltem voltam kétségek között – vallottam be. – Nem érdekel, hogy
hány éves vagy, boldog vagyok veled és kész..
- Jó ezt hallani – mosolygott rám.
– Maradsz estére? – nézett rám könyörögve.
- Maradhatok – adtam be a
derekam.
- Szuper – eldöntött a kanapén és
úgy csókolóztunk tovább.
- Éhes vagyok. Rendeljünk
valamit? – még mindig egymás ölelésében feküdtünk.
- Mi lenne, ha mi magunk
készítenénk valami harapnivalót?
- Benne vagyok.
A konyhába mentünk és miután
feltérképeztünk mindent arra jutottunk, hogy pizzát sütünk. A tészta elkészítését
nem bíztam rá, nem igazán járatos a konyhában állítása szerintem az egyetlen
étel, amit finoman el tud készíteni az a pirítós.
- Hoznál nekem még egy kis
lisztet?
- Persze – nyújtotta át, de
mielőtt elvehettem volna elrántotta és egy kis részét rám öntötte.
- Ezért meghalsz – néztem rá
szúrós tekintettel. A feldarabolt paradicsomból párat a kezembe vettem és hozzá
dobtam, majd egy kis paradicsomszószt is öntöttem a fejére. Mit ne mondjak
egészen jól néztünk ki, mire elkészült az étel, de ez nem változtatott azon,
hogy nagyon finom pizzát sikerült összehoznunk.
Miután elfogyasztottuk, közösen rendet raktunk a konyhában, ami nem volt
kis feladat. Fáradtan dőltünk be az ágyba. Boldognak éreztem magam, nagyon is.
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is :)
Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen jó este lesz majd ebből. Nem erre számítottam, de ez határozottan jobban tetszik, mint az elképzelésem :)) Aranyosak együtt, az igaz. Jó srác, Jaime. De azért Cesc, az csak Cesc. *.*
szóval várom a folytatást!
puszi
D.