9. rész

Próbáltam olyan lassan megtenni a hozzá vezető utat, amennyire csak tudtam. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Hogyan mondjam el neki, hogy ne bántsam meg? Bevalljam, hogy felkavart ez az egész és egy aprócska rész a szívemben még mindig őt szereti? Nem volt több időm gondolkodni, hiszen a taxis jelezte, hogy megérkeztünk, miután kifizettem nagy levegőt vettem és felcsengettem. Jaime mosolyogva nyitott ajtót.

- Szia kicsim – húzott közelebb egy csókra.

- Szia – megsimogattam az arcát.

A nappaliba mentünk és miután kaptam egy pohár vizet jobbnak láttam, hogyha belekezdek a mondandómba.

- A tegnap estéről lenne szó – kezdtem bele – elmentem sétálni és egy parkban kötöttem ki, majd egyszer csak megjelent Cesc – az arcára néztem és láttam, hogy nem igazán örült ennek a mondatnak – próbált meggyőzni, hogy ő mennyire megbánta, ami történt meg, hogy még mindig érez irántam valamit, de te is tudod jól, hogy már nem volt teljesen józan, amikor eljöttünk, így ott akartam hagyni, nem érdekelt a hülye dumája. Már indultam volna vissza, amikor elkapta a karom és megcsókolt – félve pillantottam rá.

- Értem – nyugtázta a hallottakat, de nem nézett rám inkább a padlót vizslatta. – Jelentett valamit az a csók? – szegezte nekem a kérdést.

- Nem, de hazudni se szeretnék ezért tudnod kell, hogy sok-sok régi emlékkép jelent meg előttem. Én már lezártnak tekintem ezt a kapcsolatot, te segítettél lezárni – megfogtam a kezét és szerencsére nem húzta el – nem szeretnék többet a múlttal foglalkozni a jelenre akarok koncentrálni és lehetőleg veled. Megváltoztattad az életem és nagyon is jó irányba változott, amióta veled vagyok újra tudok mosolyogni és nem gondolni arra, hogy összetörték a szívem. Szeretlek – a mondat végét szinte suttogtam.

Hosszas csend telepedett a szobára és legszívesebben elfutottam volna. Kitártam neki a szívem és olyanokat mondtam, amit eddig még saját magamnak se mertem bevallani, erre még válaszra se méltat. Lassan felálltam és elindultam az ajtó felé, szánalmasnak és megsemmisültnek éreztem magam.

- Hova mész? – kapta el a kezem.

- El. Értettem a célzásból nem szeretnél velem beszélni – vontam meg a vállam szomorúan.

- Ez nem igaz, csak áh ezt nem értheted – rázta meg a fejét.

- Ha elmondod talán megértem – mindkét kezem megfogta és közel húzott magához, majd miután megölelt az ölébe húzott.  

- Nehéz erről beszélni – nagy levegőt vett – Sosem hittem, hogy  lesz esélyem nálad, vagy ha mégis, akkor biztosan nem tervezed velem hosszú időre, hiszen valljuk be én még csak egy kis srác vagyok – nevetett fel keserűen – Te vagy az első komoly lány az életemben és szeretném jól csinálni, szeretném, hogyha boldog lennél. – megsimogatta az arcom – Szeretlek – megcsókolt.

- Ezt nem merted eddig elmondani? – a mellkasának dőltem.

- Igen – bólogatott.

- Pedig, ha hamarabb közlöd, akkor én se éltem voltam kétségek között – vallottam be. – Nem érdekel, hogy hány éves vagy, boldog vagyok veled és kész..

- Jó ezt hallani – mosolygott rám. – Maradsz estére? – nézett rám könyörögve.

- Maradhatok – adtam be a derekam.

- Szuper – eldöntött a kanapén és úgy csókolóztunk tovább.

- Éhes vagyok. Rendeljünk valamit? – még mindig egymás ölelésében feküdtünk.

- Mi lenne, ha mi magunk készítenénk valami harapnivalót?

- Benne vagyok.

A konyhába mentünk és miután feltérképeztünk mindent arra jutottunk, hogy pizzát sütünk. A tészta elkészítését nem bíztam rá, nem igazán járatos a konyhában állítása szerintem az egyetlen étel, amit finoman el tud készíteni az a pirítós.

- Hoznál nekem még egy kis lisztet?

- Persze – nyújtotta át, de mielőtt elvehettem volna elrántotta és egy kis részét rám öntötte.

- Ezért meghalsz – néztem rá szúrós tekintettel. A feldarabolt paradicsomból párat a kezembe vettem és hozzá dobtam, majd egy kis paradicsomszószt is öntöttem a fejére. Mit ne mondjak egészen jól néztünk ki, mire elkészült az étel, de ez nem változtatott azon, hogy nagyon finom pizzát sikerült összehoznunk.  Miután elfogyasztottuk, közösen rendet raktunk a konyhában, ami nem volt kis feladat. Fáradtan dőltünk be az ágyba. Boldognak éreztem magam, nagyon is.