Csak egy éjszaka?
Nem vagyok büszke
arra, amit tettem. Én nem vagyok ilyen, sosem tettem volna meg, de ő más, ha a
közelében vagyok elvesztem a józan eszem. Egyszerűen megbabonáz a tekintetével,
a jelenlétével mindennel. Az első alkalmat az elfogyasztott alkohol
mennyiségére fogtam, de ez már akkor is hazugság volt, hiszen az éjszaka minden
pillanatára emlékszek az összes apró érintést fel tudom még most is idézni. Az
ezt követő két éjszaka is teljesen meg van, és abban biztos vagyok, hogy neki
is.
Már csak egy meccs választja el a fiúkat az újabb EB
győzelemtől. Magamra öltöttem én is az ajándék mezemet, amin az unokatestvérem
neve és száma szerepelt. Még mielőtt elfoglaltam volna a helyemet a nézők
között utoljára beköszöntem a srácoknak. Nagyon megszerettem őket, sőt
egyikkőjüket még túlságosan is. Nem én voltam az egyedüli lány az öltözőbe,
hiszen nagyon sok feleség, barátnő eljött az utolsó összecsapásra, ő is itt
volt. Egyszerűen nem mertem a szemébe nézni, szégyelltem magam. Látszólag
minden rendben van közöttük minden kívülálló ezt mondaná, de nekem Fernando azt
mondta, hogy ez csak felszínes csak a gyerekek kötik őket össze. De, ahogy
rájuk néztem nekem nem úgy tűnt, talán ezzel a dumával akart az ágyába
csábítani? Kissé csalódottam hagytam el az öltözőt és sétáltam ki a helyemre.
Azt kell, hogy mondjam nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű menet lesz a
döntő. A fiúk elsöprő 4:0-as eredménnyel nyerték meg az Európa bajnokságot. A
fél stadion őrjöngött, amikor lefújták a meccset. A játékosok egymást ölelve
ugráltak, sírtak és nekem is kicsordult a könny a szememből. A fiúk magukhoz
vettek a gyermekeiket és velük folytatták az ünneplést. Fernando mellett is ott
sétált a két kis apróság. Késő estig ment a bulizás a pályaközepén, majd mindez
folytatódott a szállodában. Ekkor nyílt meg előttem először a lehetőség, hogy
én is kifejezem a gratulációmat.
- Gratulálok – ugrottam az unokatestvérem nyakába, aki már
nem állt túl biztos lábakon ezért pár pillanattal később már a földön
feküdtünk.
- Nagy ölelés – kiáltotta el magát Gerard, így hamarosan 4
férfi landolt rajtam. Mit nem mondjak nem volt valami túl jó érzés.
- Ezt még visszakapod – böktem meg a mellkasát.
- Nyugi Beca – ölelt magához.
Ezek után inkább kívülállóként szemléltem a dolgokat. Néha ugyan
én is kaptam egy-egy ölelést vagy puszit, de többnyire csak figyeltem őket.
Talán hajnali 3 óra is lehetet, amire végre mindenki felment a szobájába. Azt a
kis időt az indulásig nem az alvással töltöttem, egyszerűen nem tudtam kiverni
a fejemből azt a képet, ahogy a feleségét magához öleli és megcsókolja. Magamhoz
vettem a telefonom és a fülhallgatómat és megpróbáltam egy kicsit kikapcsolni.
8 óra előtt egy kicsivel arra ébredtem, hogy Cesc a szobámban tv-t néz.
- Jó reggelt – köszöntem álmosan.
- Neked is – odasétált hozzám és leült velem szembe. – Miért
sírtál? – megsimogatta az arcom.
- Nem is sírtam – ráztam meg a fejem, nem akartam, hogy
megtudja.
- Akkor miért van itt ez a sok zsebkendő? – mutatott körbe.
- Erről most nem beszéljünk. Gratulálok még egyszer – adtam
neki két puszit. Gyerekkorunk óta nagyon közel állunk egymáshoz, mondhatni én
vagyok a második húga.
- Köszönöm. Lassan készülődnöd kellene vagy különben itt
hagyunk – felállt és kisétált a szobából.
Túl sok dolgom szerencsére nem volt, mert már tegnap
összepakoltam, így most csak el kellett készülnöm és a kistáskámba beledobni
néhány fontos iratot stb.
- Mehetünk – jelentem meg az ajtajában.
- Ez gyors volt – jelentette ki meglepetten. – Én még nem
vagyok kész teljesen – vakarta meg a fejét.
- Segítsek?
- Jól jönne – vigyorgott.
- Daniella már elment? – érdeklődtem miközben a bőröndjébe
dobtam be a cuccokat.
- Igen – sóhajtott.
- Nem is baj – jegyeztem meg halkan.
- Beca!
- Jól van, tudod jól, hogy az utolsó beszólása óta nem a
szívem csücske. Ezt ellophatom? – felemeltem az egyik csapat pólót, ami direkt
az ünneplésre készült.
- Nem kell ellopnod, mert az amúgy is a tied lett volna. Nem
értem miért nem kedvelitek – rázta meg a fejét.
- Figyelj téged most elvakít a szerelem és mi külső szemmel
máshogy látjuk a dolgokat, és csak azért mondjuk ezeket neked, mert nem
szeretnék, hogy padlóra kerülj miatta – megsimogattam az arcát, majd
megöleltem.
Mi érkeztünk meg utoljára, a többiek már türelmetlenül álltak
a hotel előterében.
- Már azt hittem sosem indulunk el – nézett rám rosszallóan
Xabi.
- Én is szeretlek Alonso – sziszegtem.
A repülőn a fiúk tovább folytatták az ünneplést, az éneklést
és a sok-sok hülyeséget. Nando a tegnap készült képeket nézte és elég sok időt
töltött azokkal a képekkel, amiken a családjával volt. Párszor találkozott a
tekintettünk, de én mindig megszakítottam a szemkontaktust.
A buszhoz érve már mindenki nagyon izgatott volt és persze
már a szállodában megkezdődött az alapozás. Szinte mindenkinél volt spanyol
zászló. Amint felcsendült az első zeneszám a csapat nagy része táncra perdült.
Próbáltam meghúzódni és csak figyelni őket.
Cesc sohasem tartozott azok közzé, akik sokat ittak volna egy-egy buli
alkalmával, így most kevés alkohol elfogyasztása is meglátszódott rajta. A
tekintettem Fernandora vándorolt, ő volt az egyetlen, aki nem táncolt úgy, mint
a többiek, csak állt és nézett ki a fejéből, néha integetett a tömegnek és
mosolygott, de nem vetette bele magát az önfeledt ünneplésbe. Odasétáltam hozzá
és megkocogtattam a vállát.
- Szia – mosolyodott el, amikor megfordult.
- Szia – ugyanúgy én is mosolyogtam – hogy-hogy te nem ünnepelsz
úgy.. – sajnos nem tudtam befejezni a mondatot, mert Pepe átölelt hátulról és
énekelni kezdett. Imádom ezt az embert, hatalmas arc és mind e mellett remek
ember is. Miután ott hagyott minket mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Azt szerettem volna kérdezni, hogy te miért nem bulizol
úgy, mint a többiek? – közelebb hajoltam hozzá és adtam neki egy icipici
puszit.
- Nincs most kedvem – vonta meg a vállát.
- Pedig lenne rá okod – néztem a szemeibe.
- Tudom – magához húzott és táncolni kezdtünk – így már jó?
– simogatta meg az arcom.
- Jobb – megfogtam a kezét és elhúztam az arcomtól.
Felültem a hangfal tetejére ő pedig ott állt előttem és
mosolygott. Egy ideig én is integettem a tömegnek, majd csak figyeltem a
többieket.
- Szép vagy – fordult felém.
- Kérlek, ne itt – kivettem a kezéből a sörét és
belekortyoltam – fúj ez meleg – visszaadtam neki.
- Tudom, nem igazán kívánom most a sört – vonta meg a
vállát.
- Hugi – csak egy kiáltást hallottam és már a levegőben
voltam, Cesc túlságosan elengedte magát.
- Tegyél le, kérlek – csak megrázta a fejét- Francesc
Fabregas Soler most azonnal engedj el – kiabáltam, bár a hatalmas hangzavar
miatt nem igazán volt észrevehető.
- Nem vagy partyarc – lerakott és Gerard nyakába ugrott.
Ránéztem Nandora ő is csak nevetett.
- Remélem keresztanyuék érte jönnek, mert nincs kedvem
hazacipelni, de inkább felhívom őket – előhalásztam a zsebemből a kis
készüléket és lesétáltam az alsó szintre, ahol talán csend van. Épphogy leértem
Fernando ott állt szorosan mögöttem és átölelt.
- Élvezzétek jól egymást fiatalok – hallottam meg Gerard
hangját mögülünk, azonnal eltávolodtam a férfitól és magyarázkodni kezdtem
volna, de Fer leintett.
- Tud mindent – nem mert a szemembe nézni.
- Hogy mi?
- Elmondtam neki, meglátott, amikor eljöttem tőled.
- Szuper. Elfogja mondani Cescnek, ő meg szépen megöl és még
lehet, hogy téged is, fantasztikus.
- Aranyos vagy, amikor dühös vagy – közelebb húzott magához
és megcsókolt. Már nagyon vágytam erre a csókra, szinte fizikai fájdalmat
érzek, hogyha nem érinthetem meg.
- Hibát követünk el – súgtam az ajkai közzé
- Nem – egy kicsit eltávolodott tőlem – Nekünk már Olival
nincs jövőnk, nem is egyszer megcsalt már és neki is van valaki más, akitől
többet szeretne, mint szimpla szex. Ezt nem itt akartam elmondani, de láttam
rajtad, hogy mennyire nyomaszt ezt az egész és nem szeretném, hogy azt hidd,
hogy csak játszom veled.
- De tegnap olyanok voltatok, mint egy boldog család – suttogtam.
- Fent kellett tartani a látszatot, de amint hazamegyünk,
aláírjuk a papírokat és vége – megsimogatta az arcom – utána szeretném az
időmet veled tölteni. Mit szólsz hozzá?
- Jól hangzik – vallottam be kicsit szégyellősen és
megöleltem. – talán nem ártana tényleg
telefonálnom, ha már azért jöttem le – nevettem fel.
Ez történt 4 hónapja, azóta szerencsére minden rendeződött.
Egyre többet találkozunk és kezdjük teljes mértékben megismerni egymást, hiszen
eddig csak a másik testét fedeztük fel. A gyerekekkel is nagyon jól kijövök
igazán aranyosak. Végre boldog vagyok.
Szia! Ne haragudj, hogy még csak most értem ide komizni, de csak most volt időm :) Imádom, komolyan. Az ilyen novelláid nagyon tetszenek :) Nagyon jó lett ez is. Főleg, hogy volt benne sok-sok Nando *.* Aranyosak voltak ők ketten. És hát egy részeges estéből mi nem alakulhat? Nos, előfordul az ilyen, de jó is hogy így alakult. Várom a következő novelládat, vagy a sztori kövi részét, amelyiket épp hozod majd :)
VálaszTörléspuszi, D.