4. rész

A telefonom rezgésére ébredtem fel, magamhoz vettem a készüléket és szomorúan vettem tudomásul, hogy ez bizony az ébresztőm. Óvatosan kimásztam Jaime öleléséből és miután írtam neki egy rövid üzenetet elhagytam a házát. Fogtam egy taxit és 20 perc múlva már otthon voltam. Lassan nyitottam be a közös otthonunkba nem szerettem volna felébreszteni Kristint. Az első utam a konyhába vezetett, hogy készítsek mindkettőnknek egy-egy bögre gőzölgő kávét.

- Jó reggelt! – barátnőm már a konyhában ült.

- Neked is! – letettem a táskámat a konyhapultra.

- Merre töltötted az estét?

- Jaimenél aludtam – vallottam be.

- És mi volt? – rögtön felébredt.

- Mesélek, csak először elmegyek zuhanyozni.

- Rendben – sóhajtott fel bánatosan.

A szobámba siettem és összeszedtem minden dolgot, amire szükségem volt, majd a fürdőszobába mentem. Félóra múlva már a barátnőm társaságában ültem a konyhában.

- Most már mesélhetsz! – elém tolta kávémat.

- Mit szeretnél tudni? – belekortyoltam a forró italba.

- Mindent! Milyen volt, mit csináltatok? – csak úgy záporoztak a kérdések.

- Csak csókolóztunk – vontam meg a vállam.  

- Szuper, de úgy látom ez téged nem dobott fel annyira.

- Jó volt csak talán nem a megfelelő időben történt.

- Ebből most nem túl sokat értek.

- Sétáltunk, megláttam Cesct és megcsókoltam Jaimet, utána elmondtam neki mindent – röviden összefoglaltam az este történt dolgokat.

- Huh, akkor eseménydús estéd volt Mit szólt hozzá, hogy ismered Cesct? – a csészéjét beletette a mosogatóba és utána a táskájáért sietett.

- Meglepte és talán kicsit csalódott is volt, amiért csak figyelem elterelésre használtam. De utána mindent megbeszéltünk és úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt magunknak.

- Ez nagyon jó, de ne haragudj rohanok, mert elkések – odaszaladt hozzám, adott két puszit, majd rohant is tovább.

Nekem még volt egy kis időm, így elmosogattam és rendet tettem a konyhába mire végeztem nekem is indulnom kellett. Ma délelőttös vagyok, ami azt jelenti, hogy reggel 8-tól délután 2-ig dolgozok. Szeretek itt dolgozni, nem egy túl felkapott hely, de mégis megéri üzemeltetni. Mire beértem már bent voltak a lányok és az asztalokat takarították.

- Jó reggelt! – köszöntem, amint beléptem az ajtón.

- Jó reggelt! – hangzott kórusban a válasz.

Átöltöztem és én is beállt dolgozni. A reggelünk most nem volt annyira húzós kevesebb vendég volt, bár mi ezt bevallom annyira nem bántuk.

- Carla, az ötös asztalhoz kimennél? – épp a pultnál pakolgattam, amikor meghallottam a főnököm hangját.

- Persze – mosolyogva magamhoz vettem a kis füzetecskét, amibe majd felírom a rendeléseket. 4 fiatal srác ült az asztalnál, ketten háttal ültek nekem mégis olyan ismerős volt az egyik.

- Jó napot! Mit hozhatok? – hangzott el a jól betanult kérdés.

- 2 narancslevet, 1 kávét és 1 cappuccino-t kérünk – ránéztem a srácra és hirtelen megfagytam, de ő is hasonlóan reagált. – Carla? Te mit keresel itt? - hitetlenkedve nézett rám.

- Itt dolgozom, mindjárt hozom az italokat- elsiettem és kicsit mérgesen csaptam le a papírt a pultra.

Kb. 15 perc múlva már készen voltak az italok és ugyan nem sok kedvvel, de ki vittem őket.

- Carla – kapta el a karom Gerard – beszélhetnénk?

- Most dolgozom – próbáltam közömbös maradni.

- Esetleg utána?

- Talán – egyeztem bele. Vissza szerettem volna menni, amikor a kezembe csúsztatót egy szalvétát, amin a telefonszáma volt. A zsebembe helyeztem a kis papírt, majd végre elhagytam az asztalt.

Egész műszak alatt szétszórt voltam, sehol sem találtam a helyem. Haza szerettem volna menni minél hamarabb. Amint az óra  13:50 percet mutatott szinte futottam hátra a cuccaimért és alig múlt két óra, amikor elhagytam a kávézót. Mielőtt hazamentem volna elmentem bevásárolni mivel most én voltam a soros. 4 hatalmas szatyor társaságában értem haza, mindent bepakoltam a helyére magamhoz vettem a laptopomat és a nappaliban leültem egy kicsit internetezni. Felnéztem mindkét fontos közösségi oldalra, de mivel a facebookon semmi érdekeset sem találtam, így onnan hamar ki is léptem és inkább a twitteren nézelődtem. Már közel 10 perce böngésztem az oldalt, amikor is feltűnt, hogy két új követővel több van, mint ezelőtt pár nappal. Arra számítottam, hogy két munkatársam lesz az, mert már napok óta beszélték, hogy készítenek maguknak egy profilt, de meglepődve tapasztaltam, hogy az egyik Cesc a másik pedig Gerard. Kicsit hezitáltam, de végül rákattintottam a volt barátom nevére és végig néztem a képeit. Volt közöttük jó pár, ami mosolyt csalt az arcomra és felidézett egy-két emléket is, illetve sok-sok hülyeséget, amit együtt csináltunk. Ezek után jöttek az olyan képek, amin az új barátnőjével van, első ránézésre nem tűnt valami szimpatikusnak a nő, de nincs jogom ítélkezni felette, mert nem ismerem és ha Cesc boldog vele nekem mindegy kivel van. Ezután megnéztem a másik férfi képeit is és közben elővettem a zsebemből a szalvétát, amin a telefonszáma volt. Nem tudom mit tegyek, hiányzik a társasága, mert régebben is rengeteget beszélgettünk, de félek, hogy mindent elfog mondani a legjobb barátjának. Ahhoz nem volt kellő bátorságom, hogy felhívjam ezért írtam neki egy SMS-t.

Szia! Most ráérek beszélhetünk, Carla 

Alig tettem le a telefonom már rezgett is.

Rendben, most én is ráérek. Érted menjek?

Bepötyögtem a választ és leírtam a pontos címem, majd készülődni kezdtem. Nem öltöztem ki. Felvettem egy farmert és egy világos felsőt a hajamat pedig leengedtem, a táskámba beledobáltam néhány fontos dolgot és már kész is voltam. A tükör előtt álltam, amikor megszólalt a csengő. Azonnal az ajtóhoz siettem.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Szia – üdvözölt ő is – csinos vagy – kacsintott rám.

- Köszönöm – egy kicsit elpirultam.

- Mehetünk?

- Persze – bezártam az ajtót és már indultunk is.

Nem szóltunk egymáshoz az úton mindketten némán ültünk, én az elsuhanó tájat figyeltem ő pedig az útra koncentrált. Egy közeli parknál álltunk meg.

- Itt tudunk beszélgetni – szólalt meg, amikor már elhagytuk a járművet.

- Rendben – bólogattam. Olyan furcsán éreztem magam a közelében, régen sosem éreztem ezt. Mindig megtudtam előtte nyílni rengeteg titkot árultam el neki most meg egyszerűen olyan, mintha egy idegennel sétálnék. Leültünk az egyik padra és az arcát kezdtem el fürkészni, rajta is láttam, hogy ugyan úgy feszélyezve érzi magát, mint én.

- Mi történt veled?- törte meg a csendet.

- Összetörték a szívem és megváltoztam – vallottam be csendben – menekültem és ide jutottam.

- Miért menekültél?

- Nem akartam találkozni vele, teljesen összetörtem, ha tudnád, hogy milyen hosszú ideig nem tudtam szabadulni attól a tudattól, hogy vége – nevettem fel kínomban.

- De hát te mindig olyan erős voltál – nézett maga elé – azt hittem, hogy csak Cesct viselte meg a szakítás – rázta meg a fejét hitetlenkedve.

- Most komolyan azt hiszed, hogy beveszem, hogy őt megviselte? Amikor mentem hozzá a cuccaimért már egy idegen lány volt nála, tényleg nagyon búsult.

- Jó eleinte követett el hülyeségeket, de nagyon szeretett azzal remélem tisztában vagy és hónapokig szenvedett miattad.

- Mégis ő szakított velem – suttogtam.

- Említette, hogy tegnap találkoztatok és azt, hogy épp egy srácban voltál elmélyülve – számom kérő volt a hangja.

- A barátommal voltam – vontam meg a vállam.

- Nem fiatal ő egy kicsit hozzád? – tette fel mosolyogva a kérdést.

- Szerintem te csak maradj csendben.

- Rendben nem szóltam  - megadóan felemelte mindkét kezét. – Nem gondolod, hogy beszélnetek kellene?

- Mégis miről?

- Kettőtökről, hátha újra lehetne kezdeni – nagyon óvatosan ejtette ki a szavakat.

- Olyan már rég nincs, hogy kettőnk és nem is lesz – nehéz volt kimondani ezt a mondatot, de nem hitegethettem magam, hogy együtt leszünk.

- Pedig szerintem lenne értelme.

- Megváltoztunk mindketten, már felnőttünk és mást szerettünk, ennyi. Ha erről szeretnél beszélni, akkor inkább hanyagoljuk ezt az egészet.

- Ne haragudj! Én szeretném veled tartani a kapcsolatot, jó csapatot alkottunk – mosolyodott el és közelebb húzott magához, hogy megtudjon ölelni. – Hiányoztál – súgta a fülembe.

- Te is!

Ezek után hanyagoltuk a múltat és csak a jelenről beszélgettünk és rengeteget hülyéskedtünk, sőt Gerard még egy közös képre is rávett, amit pár perc elteltével már közzé is tett a twitteren.