2. rész

Az új munkahelyemen rengeteg emberrel találkoztam ugyanis egy közeli kávézóban helyezkedtem el. Az itt megforduló fiatalok mindig mosolyt csaltak az arcomra, bár néha egy-egy ölelkező párról eszembe jutott az, hogy anno mi is ilyenek voltunk. Jaime 2 nappal később felkeresett telefonon és az első ügyetlen beszélgetés után már bátrabban kerestük egymás társaságát. Aranyos srác és nagyon különbözik a korabeli srácoktól, nem erőltet semmit sem, kedves, igazi úriember. Tegnap egy francia étterembe voltunk, nem igazán rajongtam az ötletért, mert a francia konyha nem a kedvencem. Szerencsére szerepelt „normális” étel is az étlapon, így nem voltam reménytelen helyzetben azonban Jaime unszolására megkóstoltam a csigát is. Sajnos rossz döntés volt, az egész éjszakát végig szenvedtem, sejtettem, hogy nem fogja bírni a gyomrom. A mai napra betegszabadságot vettem ki, mert jelenleg semmi erőm sincs. Mivel semmi normális műsort nem találtam a tv-ben, ezért előszedtem a régi naplóimat és átolvasgattam őket. 11 éves korom óta írtam őket. Ma már nincs rá időm, de lehet, hogy sokszor jól jönne. Kezembe akadt egy olyan, amit még akkor írtam, amikor együtt voltam vele. Az elejére egy közös kép volt ragasztva, de ma már csak a kép egy-egy apró darabja emlékeztetett arra, hogy itt anno egy kép foglalt helyett.  Millió szívvel díszítettem kívül belül a kis füzetet. Elértem egy olyan dátumhoz, ami fordulópont volt a kapcsolatunkban.

2008. augusztus 15.

Drága naplóm! Nem is tudom, hogy hol kezdjem, iszonyatosan boldog vagyok, ezt nem lehet szavakba önteni. Az egyáltalán nem újdonság, hogyha azt mondom, hogy nagyon szerelmes vagyok. Még sohasem éreztem ilyet, na jó Cesc az első igazán komoly fiú az életemben. Ez a nap is hasonlóan indult, mint a többi. Én suliban voltam, amíg a párom kint a pályán. Suli után hazajöttem és neki álltam elkészíteni a kedvencét valahogy már akkor is éreztem, hogy ez a nap másabb lesz, mint a többi. Amikor hazaért csókkal köszöntött és mosolygott, de most volt valami más ebben a mosolyban, a szemei sokkal jobban ragyogtak, mint ahogy szoktak. Vacsora után ledőltünk a kanapéra egy kis közös filmezésre. Rábíztam, hogy mit nézzünk, mert igazából én már nagyon fáradt voltam és nem vágytam másra, minthogy a karjai közzé zárjon és végre pihenhessünk. Miután kiválasztotta a filmet nem indította el, hanem letérdelt elém és egy gyönyörű gyűrűt húzott elő a zsebéből. A szemeim azonnal könnybe lábadtak és a szívem őrült tempóban zakatolt a mellkasomban A válaszom egyértelműen igen volt, ő pedig remegő kézzel húzta fel az aprócska ékszert az ujjamra.

- Nagyon szeretlek kicsim – szenvedélyesen megcsókolt.

- Én is szeretlek – levegőért kapkodtam.

A karjaiba kapott és a hálószobáig meg sem álltunk. Óvatosan elfektetett az ágyon és fölém kerekedett. Hosszú perceken keresztül faltuk egymás ajkait és közben szépen lassan megváltunk az összes fölöslegessé vált ruhadarabtól. Az ajkaimról áttért a nyakamra, majd az egész testemet apró csókokkal halmozta el. Szerettem volna viszonozni azt, amit kaptam és a karján lévő tetoválásokat végig csókoltam, majd a mellkasára tértem át. Hosszú, szenvedélyes és szerelemmel teli éjszaka volt.

Minden apró részlet eszembe jutott arról az éjszakáról és ösztönösen a gyűrűsujjamra csúsztattam a kezem, amin már nem csillogott az ékszer. Az eljegyzéstől számítva körülbelül egy év telt el, amikor is szakított velem. Azután az éjszaka után minden megváltozott. Veszekedések, megcsalások és végül a szakítás. Az emlékek újra birtokba vették az elmémet és néhány könnycsepp végig futott az arcomon.

- Jajj ugye nem?- Kristin hangjára összerezzentem.

- Mit nem?- letöröltem a könnyeket és értetlenül néztem rá.

- Szóval, akkor nem hallottad? – leült mellém az ágyra.

- Mit kellett volna hallanom?

- Nem néztél tv-t, nem hallgattál rádiót, nem neteztél?

- Nem! De mi történt?

- Nem is tudom, hogy hogyan mondjam el – nem mert a szemembe nézni.

- Áruld már el az isten szerelmére, hogy mi történt!

- Jó rendben, Cesc a Barcelonához igazolt.

- Értem.

- És semmi kiakadás, semmi sírás?

- Semmi, meg kell tanulnom tovább lépni, szerintem ő is tovább lépett már.

- Abban biztos lehetsz – suttogta.

- Tessék?

- Semmit nem mondtam – mosolygott.

- Kristin! – parancsoltam rá.

- Na jó – egy újságot húzott elő a táskájából – itt egy cikk a volt barátodról.

Cesc Fabregas és gyönyörű barátnője!

A Barcelonához visszatérő ifjú tehetség a minap egy fiatal nő társaságában jelent meg az egyik szórakozóhelyen! A pár nem titkolta az érzéseit, az ott töltött idő alatt folyamatosan ölelgették egymást,  csókokat váltottak! Fabregas úgy tűnik nem csak a pályán sikeres!

- Boldognak tűnik – a fényképeket néztem, amik a cikk mellé voltak csatolva.

- Igen, és látod ezért mondtam, hogy lépj tovább. Ő is megtette és számtalanszor megtette akkor is, amikor veled volt!

- Tudom! – felálltam és a fürdőszobába siettem. Most nem a gyomrommal volt a probléma, hanem szükségem volt egy fürdőre. Félórán keresztül folyattam magamra a forró vizet. Nem tagadhatom rosszul esett látni, azokat a képeket, de valahol megnyugtatott, hogy ő legalább boldog. Az meg, hogy most már ő is itt lesz egy kicsit megrémített. Még nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy találkozni fogunk, amit jelenleg nem szeretnék. Nem tudom, hogy mit tudnék néki mondani, vagy, hogy ő mit mondana.

Egy törülközőt csavartam magam köré és úgy sétáltam ki a konyhába, viszont annyira a gondolataimba mélyedtem, hogy észre se vettem hogy nem vagyunk egyedül. Az asztal mellett Jaime ült, aki láthatólag zavarba jött, viszont férfi lévén nem titkolta, hogy tetszik neki a látvány.

- Bocsánat – pironkodva szaladtam vissza a szobámba, de még így is hallottam, ahogy nevetnek.

Pár perc múlva már felöltözve mentem vissza hozzájuk. Jaimenek adtam két puszit és leültem mellé.

- Jobban vagy már? – megsimogatta a kezem.

- Köszönöm, igen – mosolyodtam el.

- Soha többet nem viszlek el francia étterembe.

- Azt megköszönném.

- Elmegyünk sétálni? – vetettem fel én az ötletet. Eddig mindig ő kezdeményezett, de most szükség volt, hogy én lépjek ugyanis megakartam szabadulni Kristin kíváncsi tekintetétől.

- Persze, nagyon szívesen.