1. rész

Sziasztok! 
Új történet írásába kezdtem, de ennek most más a témája. Kicsit előre vagyok haladva, szóval majdnem minden nap tudok hozni új részt, már ha valakit egyáltalán érdekel! :) Itt az első rész és mindenkinek jó olvasást! 

- Kristin, nem láttad valahol a kis sárga füzetemet? – már az összes cuccomat átnéztem és sehol sem találtam az én kis naplócskámat.

- Nem, de talán ha végleg kipakolnál azokból a dobozokból meglenne – az ajtónak dőlt és fejét csóválta.

- De.. – nem tudtam befejezni a mondatot, a szavamba vágott.

- Nincs de, már 2 éve élsz nálam, ideje lenne elfelejtened – oda sétált hozzám és átölelt.

- Tudom, de nem megy, túlságosan ragaszkodom hozzá még most is.

- Ez érthető, hiszen az ember az első szerelmét sohasem felejti el, viszont meg kell tanulnod túllépni rajta. Meg kell szabadulnod ettől a sok doboztól és nyitnod az emberek felé – megfogta a kezem és megszorította.

- Nem tudom mi lenne velem nélküled – sóhajtottam fel. Kristin  az én legjobb barátnőm, már gyerekkorom óta ismerem és azóta  elválaszthatatlanok vagyunk. Egy idősök vagyunk, de mégis ő az érettebb, talán azért, mert az ő élete sokkalta keményebb volt, mint az enyém. Két éve ért véget az első komoly kapcsolatom, ami nagyon padlóra küldött. Ha nincs Kristin, akkor még most is az Angliai kis otthonomban ülnék és sírnék. Most itt vagyok Spanyolország szívében Barcelonában és boldognak kellene lennem, hogy itt lehetek, mert imádom ezt a helyet, de sajnos ez is Ő rá emlékeztet, arra hogy azt terveztünk mennyire szép is lesz, majd itt az életünk.

- Minden rendben? – a barátnőm hangja térített vissza a valóságba.

- Persze, csak elkalandoztam egy kicsit. – mosolyogtam rá.

- Mi lenne, ha ma este elmennénk egy kicsit bulizni? Már rád férni – kacsintott rám.

 - Rendben menjünk – egyeztem bele, ugyan nem lelkesedtem annyira az ötletért, de igaza van, nem élhetek remeteként.

- Ez a beszéd! Pakolj ki és utána gyere vacsizni – mosolyogva hagyta el a szobámat.

Kitártam a szekrényem ajtaját és elkezdtem bepakolni a többi ruhámat is. Eddig csupán 2 polc volt megtöltve a ruháimmal, mindig cseréltem őket ki a dobozból be a szekrénybe s fordítva. A cuccaim egy részét bepakoltam és jó érzéssel töltött el, úgy éreztem, hogy végre itthon vagyok.  7 óra körül mindennel végeztünk szóval elkezdtünk készülődni. Sokáig vacilláltam, hogy mit vegyek fel végül a barátnőm unszolására egy piros mini ruha mellett döntöttem. A hajamat begöndörítettem és egy halvány sminket vittem fel az arcomra és készen álltam a bulira. Barcelona egyik közkedvelt szórakozóhelyére mentünk. A hely csodaszép volt, mindenhol vidám táncoló emberek voltak. A zene kiváló volt, az ízlésemnek való.

- Igyunk valamit! – a pult felé mutatott Kristin.

- Rendben! – egyeztem bele. Kris egy pohár whiskyt rendelt én pedig a szokásos vodkámat kértem. Az italtól mindkettőnknek jobb kedve lett és perceken belül már a táncparketten voltunk. Régóta nem nevettem ennyit, hiányzott már ez a felszabadult boldogság. A táncparketten összefutottunk a barátnőm kollégáival, akiket már ismertem, így egyáltalán nem volt kínos a helyzet, régi ismerősként köszöntöttük egymást. Megüresedett egy box,amire gyorsan lecsaptunk. Rengeteget nevettünk, a fiúk hozták a formájukat viccelődtek és játékosan flörtöltek velünk még Ric is, akinek barátnője van, de Raquel érti a poént és nem sértődött meg. Jaime és én voltam a  következő pia felelős így vigyorogva indultunk meg a pult felé. Jaime egy nagyon aranyos fiatal srác, csupán 19 éves, de már Spanyolország vezető ingatlanirodájának meghatározó tagja. Nevetve indultunk vissza, amikor valakivel ütköztem.

- Elnézést – nyögtem ki és indultam volna tovább, de az „idegen” nem engedett.

- Carla? – nem néztem fel, de a hangról felismertem azt az embert, akivel összeütköztem.

- Szia Gerard! – néztem fel a srácra.

- Rég láttalak – folyamatosan az arcomat fürkészte.

- Én is téged! – álltam a tekintetét.

- Hogy-hogy itt vagy?

- Itt lakom már egy ideje – egyre kínosabban éreztem magam.

- Értem, nos nem akarlak zavarni, már vár a barátod – Jaime-re emelte a tekintetét.

- Ő nem a barátom – ráztam meg a fejem.

- Mindegy, akkor se szeretnélek feltartani, szia – intett és eltűnt a tömegben.

Szerencsére Jaime semmit sem kérdezett, hogy honnan ismerem csak kedvesen rám mosolygott. Próbáltam továbbra is jól érezni magamat, de nem igazán ment. Gerardot még a barátom által ismertem meg, ők gyerekkoruk óta a legjobb barátok. Amíg együtt voltunk én is nagyon jóba voltam vele, sőt miután szakítottunk utána is tartottuk a kapcsolatot, de ahogy telt az idő egyre kevesebb üzenetére válaszoltam, míg végül eljutottunk oda, hogy nem is kereste a társaságomat. Tudom nagyon buta dolog volt őt is ellökni magamtól, de akkor ezt láttam a legjobb döntésnek. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel megbántottam, de egy összetört szívű lány döntéseit nehéz megmagyarázni.

Hajnali 2 körül indultunk el hazafelé. Kristin arca ragyogott és nem a sok alkoholtól, hanem attól, hogy végre tudtunk együtt bulizni. Hazaérve az első dolgom volt, hogy megszabaduljak a magassarkúmtól. A nappaliban ültünk és csak néztünk ki a fejünkből.

- Találkoztam Gerarddal- böktem ki.

- Mikor és hol? – felkapta a fejét.

- A buliban, amikor egy újabb körért voltunk belefutottam.

- És mi volt?

- Semmi, láttam rajta, hogy meglepődött, hogy itt vagyok és végig olyan érzésen volt, hogy titkol előlem valamit.. Talán Ő is ott volt?

- Lehet, de ne gondolj erre! Ha esetleg ott volt, akkor se kell vele foglalkoznod, biztosan van már neki is kapcsolata! Egyébként Jaime egész este le se vette rólad a szemét  - vigyorgott.

- Jaime aranyos, de túl fiatal hozzám.

- Ezt most úgy mondod, mintha olyan öreg lennél! Ő 19 te meg 24 szerintem ez egyáltalán nem vészes. Megérdemelnél már egy normális srácot! A biztonság kedvéért megadtam neki a telefonszámod, szóval ne lepődj meg, hogyha fel fog hívni. Egyébként képzeld kaptam két bérletet az idei Barca meccsekre, illetve a 2012-esre is – újságolta vidáman.

- Ez szuper, már mint a meccs része. A telefonszám megadásnak annyira nem örülök, de lehet igazad lesz ezzel kapcsolatban is.

- Azt még tudnod kell, hogy minden meccsre jössz velem – úgy vigyorgott, mint egy kisgyerek, aki megkapta álmai játékát.

- Rendben, végül is már rég jártam meccsen – egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.

- Örülök, hogy ilyen hamar beleegyeztél! Kezdj új életet és felejtsd el Cesc-t, vannak más férfiak is a világon.

- Igazad van – megöleltem.

Talán hajnali 4 is lehetett mire ágyba kerültünk, de nem bántam. Vége jól éreztem magam és feltöltődtem életerővel és úgy érzem készen állok új életet kezdeni.