8. rész

A meglepettségtől először meg sem tudtam mozdulni csak álltam ott, mint egy bábú. Majd miután az agyam kapcsolt, eltoltam magamtól olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam.

- Most mi a baj? – próbált ismét közel húzni magához, de nem engedtem.

- Ezt nem lehet, hagyj engem békén – kihúztam a kezem az övéi közül és elsiettem. Még hallottam, hogy párszor a nevemet kiáltja, de nem érdekelt megszaporázta a lépteimet és az első taxist leintve azonnal haza siettem. Óvatosan sétáltam be a szobámba, hogy ne ébresszem fel a barátnőmet, a táskámat ledobtam az ágyra és utána én is elfeküdtem rajta, a fejemet pedig a párnába temettem. Hiba volt ez az este, óriási hiba. Sejtettem, hogy baj lesz, hogyha találkozunk, de erre nem számítottam. Az a csók felszakította a régi sebeket, érezni az ajkait az ajkaimon olyan volt, mintha újra minden rendben lenne, érezni a karjait a derekam körül, a közelsége az illata, minden. Dühösen csaptam bele a mellettem heverő párnába és ahogy a kezem a puha tárgyon landolt kitört belőlem a sírás. Egy idióta vagyok, egyszerűen nem lehet, hogy még most is érzek iránta valamit. Miért büntetsz engem Istenem? Hosszú percekig próbáltam nagy levegőket venni és lenyugodni már épp sikerült volna, amikor a telefonom csörögni kezdett és, amikor megláttam a kijelzőn a nevet újra sírva fakadtam. Kinyomtam és azzal a lendülettel ki is kapcsoltam a készüléket. Fogalmam sincs, hogy mikor sikerült elaludnom, de amikor felébredtem már délután 2 órát mutatott az óra. Szerencsére vasárnap volt, így nem kellett azért aggódnom, hogy elkéstem a munkából. Összeszedtem pár kelléket és a fürdőszobába mentem, hogy élőlényt faragjak magamból, bár amikor belenéztem a tükörbe láttam, hogy nehéz dolgom lesz. Kb. fél óra alatt elkészültem, a végeredmény most se volt a legjobb, de talán egy-két fokkal tűrhetőbben néztem.

- Jó reggelt! – ugrott a nyakamba a barátnőm – nem nézel ki valami jól – egy kicsit eltávolodott tőlem, hogy jobban szemügyre vegyen.

- Tudom – sóhajtottam fel.

- Mesélj! – a nappali felé terelt, ahol mindketten letelepedtünk a kanapéra.

- Röviden: megcsókolt Cesc – hajtottam le a fejemet.

- Hogy mi a jó istent csinált? Hol, mikor és miért?

- Este, amikor már mindenki hazament. Azt mondta hiányoztam neki – magamhoz öleltem az egyik díszpárnát.

- Ez nem normális! Ha annyira hiányoztál volna neki, akkor megkeres és nem egy ilyen banya mellett köt ki – háborodott fel Kristin. – De ugye nem dőltél be neki?

- Nem, azonnal eltoltam magamtól és eljöttem, viszont valamit megmozgatott bennem. Újra úgy éreztem magam, mint anno, amikor még együtt voltunk. Egy idióta vagyok.

- Dehogy vagy az! – megsimogatta a karom – Sokáig tartott, amíg túlléptél rajta és érhető, hogy még mindig vált ki belőled érzéseket, viszont nem szabad ezt tenned magaddal és persze ott van Jaime is. Szeret a srác, még ha nem is mondta még ki.

- Jaime te jó ég – kaptam a fejemhez, majd felugrottam és a szobámba rohantam. Előkerestem a telefonomat és kezemben a készülékkel tértem vissza a barátnőmhöz. – éjszaka vagyis hajnalban hívott én meg kinyomtam – magyaráztam.

- Biztos aggódott és csoda, hogy még nem jött át – mosolyodott el.

Amint betöltött a telefonom megjelent előttem 20 sms és 10 nem fogadott hívás és ez mind egy személytől érkezett.

- Azt hiszem tényleg aggódott – olvastam sorra az üzeneteket – Jobb lenne, ha felhívnám – gondolkoztam hangosan.

- Ez nem rossz ötlet, menj! – mosolygott rám kedvesen, mint mindig. Sokszor tényleg nem tudom mi lenne velem nélküle.

Újra a szobámat vettem birtokba és, amint becsuktam az ajtót már tárcsáztam is a barátomat. A harmadik csörgésre fel is vette.

- Szia – szóltam bele félszegen.

- Kicsim, végre már azt hittem valami baj történt – hallatszódott a hangján, hogy megnyugodott valamennyire.

- Nem  semmi se, csak fáradt voltam és lemerültem – füllentettem. – Valamit el kell mondanom, de ez nem telefon téma – muszáj elmondanom neki, nem akarok hazugságok között élni.

- Rendben. Nálatok vagy nálam? – kérdezett rá, de már közel sem volt olya nyugodt a hangja, mint a beszélgetésünk elején.

- Átmegyek este, ha úgy jó.

- Tökéletes, várlak.

- Akkor este. Szia puszi – bontottam a vonalat.

A telefonomat letettem magam mellé és közelebb húztam magamhoz a gépemet. Felnéztem Twittere is bár ne tettem volna. Épp a legelső bejegyzés Cesc-e volt.

Cesc Fàbregas Soler: Bánnom kellene, de mégse teszem! Ha csak egy kis időre is, de visszakaptam.

Tudtam, hogy ez az üzenet nekem szólt és nagyon nem örültem neki. Még ha nem is jelöli meg, hogy konkrétan kinek is szánta én mégis tudom. Idegesen léptem ki a közösségi oldalról és helyette inkább felnéztem Skype-ra. Egy kis ablak ugorott fel miszerint egy új ember vett fel, elfogadtam és most nem is foglalkoztam vele, hogy ki is  lehet az illető. Anya nevét kezdtem keresni a fent lévő emberek listájában, de nem találtam pedig most szükségem lett volna rá. Kilépni készültem, amikor is villogni kezdett a kis ablak. Nem volt túl sok kedvem beszélgetni, de bunkó se szerettem volna lenni ezért visszaírtam. Kiderült, hogy Shakira vett fel és ő szeretett volna beszélni velem, miután elindítottuk a videó hívást beszélgetni kezdtünk.

- Nem fogod elhinni, hogy mi történt. – sóhajtottam fel.

- Mesélj!  - vigyorgott.

- Cesc megcsókolt, miután mindenki lelépett – ráztam meg hitetlenkedve a fejem.

- Na ne! – tátva maradt a szája – de hát azzal a banyával van, oké közel egy idősek vagyunk, de az a nő kinéz 50 évesnek – mindketten nevettünk. – De mégis mi a francot akart?

- Azt mondta, hogy hiányoztam neki meg hogy sajnál mindent.

- Persze, tuti a pia beszélt belőle.

- Valószínűleg. A twitter bejegyzését láttad?

- Igen és Geri próbálta megfejteni, hogy miért írta ki, de ez még neki se sikerült.

- Mi nem sikerült? – jelent meg az előbb említett személye, egy hatalmas tál müzlivel a kezében.

- Semmi nem fontos – intett a barátnője.

- Tudni akarom! – durcizott és meg jót röhögtem rajtuk. – Carla, akkor legalább te áruld el! – bevetette a kiskutya szemeket, aminek ugyan nehezen, de ellen álltam.

- Sajnálom, de ezt most nem lehet. – ráztam meg a fejem.

- Akkor most utállak! – intett és kisétált  a képből mi belőlünk pedig egyszerre tört ki a nevetés.

Még egy kicsit beszélgettünk, de nem hoztam fel ezt a témát, nem akartam, hogy véletlenül is meghallja, mert akkor biztosan tovább adja a barátjának vagy esetleg kifaggatja, ami egyikünknek se hiányzik most.

Összepakoltam és elindultam Jaimehoz és fogalmam se volt, hogy mi fog most történi.