12. rész

Megvártam, amíg teljesen eltűnik és csak utána indultam én is haza. Nem bántam meg, hogy találkoztunk, hiszen így legalább tudtuk tisztázni a múltat, még ha ezzel a régi sebeket fel is szakítottuk. Rossz volt látni az arcán a megbánást, régen ilyenkor mindig hozzábújtam ő pedig szorosan ölelt. De ezek az idők már elmúltak, nem tehetem, tehetjük azt, mint évekkel ezelőtt.

Ahogy hazaértem Kristin azonnal letámadott.

- Mi történt, mit mondott, mesélj – a nappali felé tolt, ahol megpillantottam a barátomat.

- Szia – intettem neki és odasétáltam, hogy megcsókoljam.

- Szia kicsim – az ölébe húzott.

- Elég a romantikából – szólt közbe a barátnőm.

- Sose fogsz megváltozni, ugye? – néztem rá hatalmasat sóhajtva, a válasza csak fej rázás volt. – Megbeszéltük a kettőnk múltját, tisztáztuk a dolgokat – közben Jaime ujjaival játszadoztam – és felhozta, hogy talán lehetnénk barátok,  még mindig fontos vagyok számára – fejeztem be a mondandómat.

- Hmm érdekes, valahogy gondoltam, hogy ezt fogja mondani – vont vállat a barátnőm és kettesben hagyott minket, mivel megszólalt a telefonja.

- Sokat vártál rám? – a mellkasára hajtottam a fejem ő pedig a hátamat simogatta.

- Nem, nem rég érkeztem.

- Sajnálom, hogy nem szóltam róla, de engem is váratlanul ért ez a találkozó.

- Semmi baj. Meg kellett beszélnetek a múltatokat, mert nem csak egy rövidke románc volt köztetek.

- Köszönöm, hogy ennyire megértő vagy.

- Ezt nem kell megköszönnöd.

Az estét nálam töltötte és reggel együtt hagytuk el a házat. Jó érzés, hogy velem van, úgy érzem, hogy megint van értelme az életemnek és nem csak úgy telnek egymás után a mindennapjaim. Volt egy furcsa álmom az éjjel, amiről nem beszéltem neki. A tegnapi nap szerepelt benne, de úgy, hogy Cesccel, mint pár voltunk ott. Boldog voltam, de más milyen boldogság volt, mint, amit most érzek sokkalta felszabadultabb és talán boldogabb voltam. Úgy éreztem magam, mint még soha. Nem szabadna ilyet álmodnom tudom jól, de az ember az álmainak nem tud parancsolni.

- Jó napot kisasszony – lépett elém valaki, mire hátra léptem egyet.

- Oh szia Geri – miután felismertem adtam neki két puszit. – Mit szeretnél? – az egyik asztal felé tereltem.

- Először is azt, hogy mesélj – mosolygott rám, de mivel én nem mosolyogtam vissza rá folytatta – jó jó, akkor egy narancslevet.

Visszamentem és elkészítettem neki az italát, majd ki is vittem az asztalához.

- Tessék- tettem elé a hideg innivalót.

- Köszönöm,  akkor kapok beszámolót? – pislogott rám kisfiúsan.

- A barátod nem mesélt?

- De, csak tudod szeretném meghallgatni mindkettőtöket és úgy leszűrni a  dolgokat.

- Komolyan mondom össze kellene zárni titeket Kristinnel – ráztam meg a fejem.

- Miért?

- Mert ő is ugyan ilyen pletykás, mint te – mosolyogtam rá.

- Nem is vagyok pletykás – játszotta a sértődöttet.

- Áhh nem, de én megyek vissza dolgozni. – egy másik asztalhoz sétáltam és felvettem a rendelést.

Mielőtt távozott volna odajött és elköszönt tőlem. Mosolyogva fordultam vissza a munkámhoz. Mindig mosolyt tud csalni az arcomra, egy nagyra nőt gyerek. Mivel délutános voltam ezért nekem kellett zárnom. Még utoljára leellenőriztem mindent és az ajtó felé sétáltam, közben a táskámban kutattam és, amint meghallottam az ajtó nyitódását automatikusan megszólaltam.

- Elnézést, de már zárunk – amint megpillantottam az előttem álló embert csak néztem.

- Nem érdekel – csípőre tette a kezét. – Beszélnem kell veled! – jelentette ki. A látogatóm nem más volt, mint Daniella.

- Mit szeretnél? – tettem fel a kérdést, nem túl kedvesen.

- Először is szállj le a pasimról, ő az enyém – fenyegetőzött – ha még egyszer meglátom, hogy a közelébe merészkedsz, neked annyi érted?

- Ő akart velem beszélni, és nem tilthatod meg nekem, hogy kivel és mikor találkozok.

- Tévedsz kis csillag. Én azt csinálok, amit akarok. Szerinted ki mondta Cescnek, hogy hagyjon ott? Úgy irányítom őt, ahogy akarom – nevetett fel.

- Büszke lehetsz magadra. Fele annyi idős srácokat fűzöl be – lenézően néztem végig rajtam.

- De én meg is tartom őket. Nem szeretném rád tovább pazarolni az időmet, ezért most megyek is és jól jegyezd meg, amit mondtam. – megfordult majd kisétált én pedig leforrázva álltam ott.