15. rész

Még egy kicsit lustálkodtam majd összeszedtem magam és a rózsával a kezemben elhagytam az épületet. Boldog vagyok, pedig nem kellene így éreznem magam, szégyellnem kellene, amit tettem, hiszen megcsaltam azt a srácot, akit elvileg szeretek. Mégis ha a tegnap estére gondolok melegség önti el a szívem, jó érzés volt újra vele lenni.

Mosolyogva léptem be az ajtón és szerettem volna beosonni, de ez nem jött össze, hiszen a drága barátnőm már csípőre tett kézzel állt szemben velem.

- Szabad tudnom, hogy hol voltál? Jaime már a rendőrséget akarta hívni – teremtett le.

- Dolgom volt – vontam meg a vállam és felemeltem a kezemben lévő rózsát.

- A nagy ő forgatásán voltál? – a virágot méregette.

- Hülye – forgattam a szemeim és kerestem egy vázát, amibe belehelyezhettem a rózsát.

- Még mindig nem vagyok okosabb szóval megmondhatnád.

- Ha elmondom biztosan idiótának fogsz gondolni – sóhajtottam fel és a nappaliba sétáltam, ahol leültem a kanapéra és a  kezemben vettem az egyik díszpárnát.

- Lehet, nem tudom – leült velem szembe – Carla, nekem mindent elmondhatsz – biztatáskép megszorítottam a kezem.

- Tudom, csak igazából még magamban se tisztáztam teljesen. Az lesz a legjobb, hogyha elmesélem az egészet. Tegnap délután megjelent a kávézóban Dani és kiosztott, hogy többet ne menjek Cesc közelébe, és valahogy úgy éreztem, hogy igaza van, nem találkozhatok vele többet. Nem volt kedvem hazajönni ezért inkább még egy kicsit bent maradtam, mire megjelent az előbb említett férfi. Megpróbált megvigasztalni és egész jól sikerült, mert lefeküdtem vele és az éjszakát is együtt töltöttük, a virágot is ő hagyta ott nekem. Egy ribanc vagyok ugye?

- Nem, nem vagy az. Tudom, hogy legbelül még mindig ő az első a számodra és éreztem is, amikor megjöttél, hogy valami vele történhetett, mert akkor láttalak utoljára ennyire energikusnak, amikor még vele voltál. Itt csupán az a kérdés, hogy ez csak egy futó kaland volt, vagy esetleg több is.

- Fogalmam sincs, nem beszéltünk erről. Az éjjel ő megszerette volna beszélni, de én nem akartam, nem szerettem volna elrontani ezt az egészet. Félek, hogy mit mond. Nem akarok a szeretője lenni.

- Persze, hogy nem akarsz, senki se szeret a második lenni egy kapcsolatban. Mi lesz Jaimevel? – kérdezett rá óvatosan.

- Ez egy jó kérdés, rájöttem, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak saját magamat ringattam ebbe a hitbe. De megbántani se szeretném, mert ahhoz meg túlságosan fontos nekem. Mit tegyek?- a sírás hátárán álltam.

- Én nem dönthetek helyetted, de azt javaslom, hogy gondold át jól mielőtt cselekszel. Most még nagyon élénken él benned a tegnap este, de ki tudja, hogy ez nem csak egy fellángolás volt –e? Nem szeretném, ha újra szomorú lennél – megsimogatta a karom.

- Én se akarok az lenni elhiheted. Egyébként keresett tegnap Jaime?

- Igen, eleve úgy jött ide, hogy fogalma sincs mi van veled, mert nem veszed fel a telefonod, már a rendőrséget is riasztani szerette volna.

- Ez aranyos tőle – talán most először éreztem azt, hogy még se kellett volna megtennem, fontos vagyok neki és én meg ilyen szemét módon hátba támadom. Nem érdemel meg egy ilyen lányt, mint én. – Ha nem gond, akkor én most inkább lepihenek.

- Menj csak nyugodtan.

Bevonultam a szobámba és magamhoz vettem a gépemet, felnéztem a közösségi oldalakra, hogy informálódjak a nagy világ híreiről. Sosem voltam egy olyan ember, aki annyi mindent megoszt a nagy világgal, de most úgy éreztem, hogy valamit ki kell írnom.

Carla_04: Az eszem azt mondja: "Bolond vagy, felejtsd el őt!"de a szívem azt súgja, soha ne engedd el ...

Vártam egy reakcióra, percenként néztem, hogy esetleg látta-e, azt is tudtam, hogy talán még mindig edzése van, de bíztam benne, hogy mégis meglátja majd. Amíg vártam előkerestem az egyik kedvenc sorozatomat és azt kezdtem el nézni, most annyira nem kötöttek le a részek. A telefonom csengése adott egy kis reményt, de amikor megláttam a kijelzőn a nevet a gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott össze, Jaime volt az.

- Szia – szóltam bele bizonytalanul.

- Végre, kicsim! Nagyon aggódtam érted! Minden rendben van?

- Persze, Shakiranál töltöttem az estét- füllentettem.

- Szólhattál volna! – dorgált meg kedvesen.

- Tudom, de annyira eltelt az idő, hogy akkor már nem szerettelek volna zaklatni.

- Legközelebb szólj! Azt hittem, hogy valami bajod eset – tele volt a hangja aggodalommal.

- Tényleg sajnálom.

Pár percig még beszéltünk, majd mennie kellett vissza dolgozni, én pedig a könnyeimmel küszködve dőltem vissza az ágyra. Itt van egy édes srác, aki szeret én meg megcsalom. Hogy lehetek ilyen? A gépre pillantottam, amin az ő nevével találtam szembe magam.

cesc4official: Becsaptuk egymást és önmagunkat, de a szívünket nem sikerült átverni

Ez az aprócska mondat reményt adott, hogy talán még se csak egy fellángolás volt. De nem akartam hinni neki, nem szeretnék újra padlón lenni. Elég volt egyszer elveszíteni, nem szeretném újra átélni, nem engedhetem meg neki, hogy ezt tegye velem ismét. Nem és nem. Magamhoz vettem a táskám és elhagytam a házat,  lehet, hogy hülyeséget csinálok, de meg kell tennem.