Változásra van szükségem, de nem olyanra, mint az előző,
hiszen igazából az visszavezetett a kiindulási ponthoz ugyanúgy kihasznált
Cesc. Szükségem van egy saját kis világra ezért úgy döntöttem, hogy elköltözöm
Kristintől. Nem azért hagyom ott, mert nem szeretek vele élni egyszerűen
hagynom kell, hogy ő is élje a saját kis életet. A munkatársával kezd egyre
komolyabbra fordulni a dolog, nem szeretném őket zavarni. Talpra kell állnom,
hiszen én is felnőtt vagyok már és ideje egy teljesen önálló életet kezdenem.
Kristin ugyan nem díjazta túlságosan az ötletemet főleg, amióta megtudta, hogy
Jaimevel is szakítottunk, szerinte jobb lenne, ha maradnék, de érzem, hogy
lépnem kell vagy különben meg fogok bolondulni. Felmondtam a munkahelyemen is,
hiszen az a hely is csak rá emlékeztetet és nem akartam, még több fájdalmat
okozni magamnak. A lányok rábeszéltek, hogy menjek el velük a következő
meccsre, bár nem volt túl sok kedvem hozzá, de nem szeretettem volna megbántani
őket, így ha nagy nehezen is, de rászántam magam erre az estére. Gerinek
köszönhetően mi is a VIP szektorban kaptunk helyett, ahogy a többi focista
hozzátartozó is. Mosolyogva és nevetgélve foglaltuk el a helyünket, habár az a
jó kedv felőlem csak egy álca volt, próbáltam azt mutatni feléjük, hogy minden
rendben van. Amíg el nem kezdődött a meccs, addig nem is éreztem a hiányát,
hiányzott a hangulat hiányzott a játék igazából minden, ami ehhez kapcsolódik.
Egészen addig észre sem vettem Daniellat, amíg a mellettünk helyet foglaló lány
oldalba nem bökte Shakirát, hogy megérkezett a boszorkány.
- Megint külön vonul – jegyezte meg a barátnőm.
- Mit vársz tőle ő már csak ilyen magának való – válaszolt rá
az idegen nő. – Elnézést még be sem mutatkoztam Antonella vagyok – nyújtotta felém
a kezét.
- Carla – viszonoztam a kézfogást, majd Kristin is
bemutatkozott neki.
- Úgy látom te se nagyon kedveled Danit- fordult felé
nevetve Kristin,
- Nagyon nem főleg amióta megpróbált rámászni Leora, azóta
meg főleg nem – ránézett a nőre és látszott rajta, hogy mennyire nem bírja.
- Ezen most miért nem lepődök meg? – horkant fel Shaki.
- Nem is tudom – mosolygott Antonella – egyébként nem értem
Cesct, egész helyes pasi miért nem talál magának egy normális barátnőt. Amikor
még Angliában élt volt neki egy barátnője, az teljesen normálisan nézett ki,
nem értem, hogy vele miért lett vége a kapcsolatuknak.
- Talán azért, mert megcsalta? – ideje volt nekem is
megszólalni.
- Azt nem tudom, annyira nem vagyok otthon ebben a témában
csak láttam pár cikket régebben róla.
- Én tudom ugyan is én vagyok a volt barátnője – vallottam be
leszegett fejjel, mire a két barátnőm csak helyeslően bólintott.
- Bocsánat ezt nem tudtam – kezdett mentegetőzni.
- Semmi gond és különben sem mondtál semmi olyat, amin meg
kellene sértődnöm – mosolyogtam rá kedvesen.
Igazából annyira jól elbeszélgettünk, hogy nem is figyeltünk
a meccs alakulására csak beszéltünk és beszéltünk és be kell vallanom jó volt,
mert így egy kicsit megszabadultam a bajaimtól. Sőt Antonellaval olyan jóba
lettünk, hogy telefonszámot is cseréltünk, nagyon kedves és aranyos lány.
- Na, végre mosolyogsz már! – karolta át a vállamat a
katalán srác.
- Ezt köszönd a barátnődnek – néztem fel rá.
- Tudom, hogy egy istennő minden értelemben – vigyorgott rám.
- A piszkos részletekre nem vagyok kíváncsi – böktem oldalba.
Amíg a kocsi mellett búcsúzkodtunk elsétált mellettünk a
Cesc Daniella páros, de úgy tettek, mintha nem is ismernének minket. Kicsit
fájt, de nem csak miattam, hanem Gerard miatt, hiszen a legjobb barátja és
jelen pillanatban átnéz rajta, amiért az én pártomat fogja.
Kristinnel indultunk el haza, vagyis én vezettem ő pedig az
anyósülésen csacsogott.
- Örülök, hogy ha egy kis időre is, de visszatért a régi
Carla.
- Én is örülök – mosolyodtam el.
Miután a barátnőmet haza fuvaroztam én is elindultam a saját
kis otthonomba. Ugyan még nem volt teljesen berendezve, de már lakható volt. Az
előző munkahelyemen felmondtam, így nem kellett az időhöz igazodnom és
aludhattam addig, ameddig szerettem volna. Másnap az állas ajánlatok között
böngésztem, de egyet sem találtam, ami megfelelő lett volna a számomra. Már
kezdtem feladni, amikor megcsörrent a telefonom.
- Szia csajszi! - a vonal túlsó végén az én énekesnő
barátnőm volt.
- Szia! Mi újság?
- Épp készülünk a turnéra és ezért is hívtalak, ugyan is
szeretném, ha velem jönnél jót tenne neked egy kis környezetváltozás.
- Ezt nem fogadhatom el és nem is szeretnélek feltartani.
- Ugyan már nem tartanál fel, és ha azt mondanám, hogy lenne
számodra egy kis munka is?
- Mégis milyen munka?
- A személyi asszisztensem babát vár és már nem tudja
teljesen elvégezni a munkáját és kellene mellé egy segéd és mivel benned
teljesen megbízok, tökéletes lennél.
- Nem is tudom – tetszett az ötlet és lehet, hogy tényleg
szükségem lenne egy kis változásra, hogy teljesen át tudjam gondolni a
dolgokat.
- Kérlek!
- De nem lesz ebből baj, hogy veled megyek?
- Ha szerinted baj lenne, akkor szóltam volna?
- Nem – mosolyodtam el.
- Pontosan. Akkor jössz?
- Igen.
Három napom volt, hogy összepakoljak és elintézzek mindent
az indulásig. Már a repülőtéren voltunk és épp búcsúzkodtunk, amikor valaki
utánam szólt, nem akartam hinni a szememnek Jaime volt az.
- Mit keresel te itt?
- Téged! – jelentette ki magabiztosan – szükségem van rád,
hiányzol.
- Már késő! – kihúztam a kezem a kezei közül – mennem kell! –
hátat fordítottam neki és elindultam és megpróbáltam minél hamarabb eltüntetni
az arcomról azt a pár kósza könnycseppet.
Szia Csajszi!
VálaszTörlésNos megérkeztem. tetszett, tényleg tetszett. Carlának egy kis levegő változás tényleg jót fog tenni. Jó ötlet volt Shakirától. Örülök, hogy legalább ők, és Kristin ott vannak neki. Fontos lépés volt külön költöznie, de megértem, így lesz a legjobb mindenkinek. Cesc egy barom! Hogy viselkedhet így?! Még a barátain is átnéz egy ilyen nő miatt? Legszívesebben seggbe rúgnám, hogy térjen már észhez! A végén Jaime meglepett, de igaza van Carlának...
Nagyon várom a folytatást!
puszillak, D.